Szerző: nemzetikonyvtar
2016.01.19.

Első jelentős műve, a Magasiskola című kisregény (1956) egy solymásztelep kisközösségét ábrázolja tényszerű dokumentarizmussal és a parabola utalásosságával. A kisregényből 1970-ben film is készült Gaál István rendezésében és forgatókönyve alapján. A film operatőre Ragályi Elemér volt.
A Magasiskolához hasonlóan példázat az először franciául, majd a magyar kiadással egy időben németül is megjelent Az atléta halála (1966) című kisregény. Őze Bálint története a tartás és kitartás eszméjének, a felsőfokú emberi teljesítmény vágyának és lehetetlenségének, s egyúttal a kórosan egyoldalú, teljesítményt hajszoló civilizációs életforma kudarcának a parabolája.
Elbeszélései a kiszolgáltatottság korának atmoszféráját sűrítik realisztikus pontosságú, szilárd szerkesztésű s egyben példázatos történetekbe a klasszikus magyar novella hagyományait követve. A Jelentés öt egérről (1967) című elbeszélése is a tökéletes kiszolgáltatottságról és pusztulásra ítéltetésről szól.
A 60-as évek második felében a magyar irodalomra jellemző példázatos művek érdeklődésének középpontjába a történelemmel szemben distanciát teremtő vagy tartó személyiség áll. Az elkötelezettség irracionalitásba torkolló drámájáról szóló Saulus (1968) című Mészöly-regényben a bibliai hős saját nyugtalanságát fojtja az üldözés szenvedélyébe – nem annyira a történelem látszik formálni a személyiséget, mint inkább a személyiség a történelmet.
A Film (1976) című regényben, melyben „a kamera és rendezés reális fikcióként” jelenik meg, már jóval áttételesebb a példázat: a többrétegű szerkezet csaknem elrejti a legfontosabb látomást, amely a történelmet végtelen erőszaksorozatnak mutatja...
ITT OLVASHATÓ