...Még jól emlékszünk a 2012-es felező válságra, amikor a demokratikus államrendet lebontó Fidesz súlyos válsághelyzettel nézett szembe és az akkori ellenzék vezető erejét képviselő MSZP népszerűsége igen közel került a kormányzó Fidesz támogatottságához a közvélemény kutatásokban.
Ez a válsághelyzet elmúlt, ám legalább két komoly tanulsággal járt. Egyrészt megmutatkozott a Fidesz komplex hatalmának félelmetes ereje, hiszen a Fidesz nemcsak a gazdasági hatalmat és a politikai uralmat tartotta a kezében, hanem – az egész kompakt rendszert felépítő Simicska révén - óriási média hegemóniát is kiépített. Ez lehetővé tette a tömeges manipulációt, még az Orwell fantáziáját is messze meghaladó legmodernebb demagógiát, ami éppenséggel a rezsicsökkentés nevű nagy népi átverésben öltött testet.
A "nép" a hibás
Másrészt kitűnt az is, hogy a demokratikus ellenzék képtelen volt a változásra és megújulásra. A szenilizálódó MSZP úgy értette a közvélemény üzenetét, hogy „csak így tovább”, ezért bele se vágott a „nyócév” felülvizsgálatába, új alternatíva kialakításába. Egyáltalában, a demokratikusnak nevezett ellenzék a sértődésbe menekült, egyes vezetői nyilvánosan a korábbi pozícióikat siratták és egymásnak estek olyan pozíciók megszerzéséért, amelyeket úgysem kapnak meg és a múltba révedő tekintetük miatt nem is érdemelnek meg.
A „népség és a katonaság” viszont magán érezte az elhibázott európai felzárkózás és a kettészakadt társadalom minden kínját, szociális terhét és a biztonság elvesztését. A demokratikus ellenzéktől azonban nem önkritikát és új perspektívát kapott, hanem csak szemrehányásokat azért, hogy nem áll ki a kiüresedett demokrácia mellett, vagyis kimondták, hogy a ballib elit csodálatos volt a demokratikus rendszer kiépítésében és megint az a cserbenhagyott buta nép a hibás.
Elhülyülő elit
Mi változott ebben a kis magyar történelmi horrorban az új kormányzati ciklusra a 2016-os felező válságban?
A diktatórikus rendszerek két nagy belső ellentmondása már kipattant. Egyrészt a nagyfőnököt senki nem ellenőrzi, nincs semmi korlátozás és visszacsatolás, bármilyen őrültség lehetséges. A hatalomcentralizáció irracionális mértékével feltörtek a Fideszen belüli feszültségek, mert a nagyfőnök még a második embereket se tűrheti, lenyomja és ciklikusan leváltja őket az alacsonyabb helyekre. Ezért Simicskának a gazdasági, politikai és média hatalom egységén alapuló ragyogó rendszere összedőlt, és győzött a nagyfőnök végtelen önteltsége, hübrisze.
Másrészt, a politikai lojalitás követelménye olyannyira dominánssá vált, hogy a folyamatos személycserék révén bekövetkezett a kormányzati elit fokozatos elhülyülése. A folyamatos kontraszelekcióval a gazdaság és a politika, a kormányzat és a kultúra, a közigazgatás és a közszolgáltatás a magas pozícióiban egyre inkább a fideszes analfabéták kerültek előtérbe. Az eredmény nem az, hogy a kormány gyengén működik, hanem egyenesen a nevetséges kapkodás és összevisszaság jeleit mutatja, állandó tűzoltásra és kárkorlátozásra kényszerül. Ami az orbáni kormányzásra vár, azt implóziónak, beomlásnak nevezik, mert az explózióhoz, a rezsim kipukkadásához százezrek tüntető serege kellene az utakon...
