Szerző: Schilling Árpád
2016.01.04.ű
2016-ban újabb nagyszerű filmek és színházi előadások, kiállítások és koncertek valósulnak majd meg állami pénzből, az állami intézményi rendszer jóvoltából. Újabb tagokkal bővül a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Nemzeti Filmalap a legjelentősebb fesztiválokra küldi ki méltán elismert alkotóit, és minden korábbinál sikeresebben zárul a Pécsi Országos Színházi Találkozó. A kulturális élet pezseg, bőven szórja elénk drága kincseit, és mi, műveltségünkre büszke polgárok, boldogan vetjük bele magunkat e színes kavalkádba. Budapest európai kulturális fővárosként funkcionál, az idelátogató temérdek turista és üzletember csak ámul és bámul a gazdag kínálat láttán. Lesznek neves művészeink, akik mind itthon, mind határainkon túl elkápráztatják majd a nagyérdeműt. Lesz megannyi díj és kitüntetés, és olyan is akad, aki átveszi a Szent István-rendet. A magyar művészet él és virul, ezt letagadni, vagy megkérdőjelezni dőreség.
De mi lesz a kultúrával? Azzal a kultúrával, amely ember és ember, ember és természet viszonyát jelenti. Azzal a kultúrával, amely az emberség gyakorlati megvalósulása, amely nem passzív szemlélődést, hanem aktív részvételt kíván. A kultúra mindaz, ahogy egymáshoz érünk, egymáshoz szólunk, ahogy a jövőnkről gondolkozunk, és amit megteszünk érte, ahogy politizálunk, ahogy rendet teszünk, ahogy vetünk és aratunk, ahogy nevelünk és gyógyítunk, ahogy vagyunk itt és most. Na, ezzel mi lesz?
A művészet léha szórakozás. Lehet alkotni szépet, jót, megrendítőt és tanulságosat akkor is, ha az alkotók és a befogadók egytől egyig kulturálatlanok, vagyis egymás közötti viszonyaikat nem a létrehozott produktumban megnevezett magas röptű értékek jellemzik. A művész, a mecénás és a műélvező lehet szar alak, becstelen briganti, az senkit sem zavar. A művészet produkciós vállalkozás, termékorientált verseny. Nem több, s persze nem is kevesebb...
A kultúra az más. A kultúra nem termék, nem lehet megvenni, és nem lehet támogatni sem. A kultúra lassan, nagyon lassan alakul ki, vagy át, leggyakrabban úgy, hogy észre sem vesszük. A kultúra hol olyan, mint a gyertya lángja, máskor meg olyan, mint a köd...
ITT OLVASHATÓ
De mi lesz a kultúrával? Azzal a kultúrával, amely ember és ember, ember és természet viszonyát jelenti. Azzal a kultúrával, amely az emberség gyakorlati megvalósulása, amely nem passzív szemlélődést, hanem aktív részvételt kíván. A kultúra mindaz, ahogy egymáshoz érünk, egymáshoz szólunk, ahogy a jövőnkről gondolkozunk, és amit megteszünk érte, ahogy politizálunk, ahogy rendet teszünk, ahogy vetünk és aratunk, ahogy nevelünk és gyógyítunk, ahogy vagyunk itt és most. Na, ezzel mi lesz?
A művészet léha szórakozás. Lehet alkotni szépet, jót, megrendítőt és tanulságosat akkor is, ha az alkotók és a befogadók egytől egyig kulturálatlanok, vagyis egymás közötti viszonyaikat nem a létrehozott produktumban megnevezett magas röptű értékek jellemzik. A művész, a mecénás és a műélvező lehet szar alak, becstelen briganti, az senkit sem zavar. A művészet produkciós vállalkozás, termékorientált verseny. Nem több, s persze nem is kevesebb...
A kultúra az más. A kultúra nem termék, nem lehet megvenni, és nem lehet támogatni sem. A kultúra lassan, nagyon lassan alakul ki, vagy át, leggyakrabban úgy, hogy észre sem vesszük. A kultúra hol olyan, mint a gyertya lángja, máskor meg olyan, mint a köd...
ITT OLVASHATÓ
