Szerző: jtom
2016.12.28.
A kezdetek
Igen, nincs tévedés. Az ember már nagyon korán észrevette ujjain a bőrlécek eltérő mintáit és összehasonlítva társaival látta, hogy nem talál két egyformát. Így már az ókorban is alkalmazták az ujjnyomatokat, például a személyazonosság igazolására ujjnyomatos agyagpecséteket használtak. Az asszírok és a babilóniaiak fontos okmányaikra agyagból készített pecsétet tettek, amibe belenyomták a hüvelykujj végét. Már Hammurapi, babilóniai király, a világ első, csaknem teljes egészében ránk maradt törvénygyűjteményében szerepel, mint a szerződéseket szentesítő metódus a puha anyagba nyomott ujj!
Az ókori Kínában is számos hivatalos aktus érvényességét agyagpecséttel hitelesítették. A szerződéseket, üzletkötéseket, válásokat(!), zsoldfizetést, büntetőügyeket pedig ugyancsak ujjlenyomattal igazolták.
Persze az első modern kriminalisztikai felhasználásra még nagyon sokat kellet várni. Bár többen is leírták az ujjnyomatok különbözőségét és felvetették a kriminilasztikai felhasználásának lehetőségét, erre csak a 19. század legvégén került sor.
A fotografálás feltalálása után szinte azonnal el is kezdték a bűnözők nyilvántartásba vételekor a fénykép készítését, amely a későbbi azonosítást elősegítette. Azonban eltartott egészen 1888-ig, amíg Alphonse Bertillon a francia rendőrtiszt kidolgozta azt a fotózási és azonosítási módszert, aminek segítségével a gyanúsítottakat “megmérték”, gyakorlatilag antropológiailag és biometrikusan. Az alábbi képen láthatóak ennek a mérési metódusnak az elemei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.