Szerző: PuPu
2016.12.15.
Megpróbálkozott Putyin seggével, ahol részsikereket ért el.
Putyin nem rántotta el a fenekét, ellenben használta a hasznos idióta nyelvét, rendeltetésszerűen.
Az ő céljainak remekül megfelelt egy uniós ország miniszterelnöke, aki a saját szervezetén belül a rákos sejt módszerével teszi tönkre a régi-új ellenfelet.
Putyin ezzel semmi galádságot nem követett el, csak saját országának érdekeit képviselte egy olyan világban, melyben a vezető nyugati hatalmak egyre szorosabbra akarják húzni az oroszok nyakára csavart kötelet, egyre közelebb akarnak kerülni az orosz határokhoz.
Nem, nem baráti látogatás keretében, hanem katonai támaszpontokkal, a NATO terjeszkedésével, erőpolitikával, nyomásgyakorlással, gazdasági intézkedésekkel - szóval minden módon.
Lenin ideje óta semmi sem változott, Oroszország-anyácska továbbra is ősellenség, kívánatos stratégiai cél, vágyott piac és nyersanyagforrás, nagyhatalom, még akkor is, mikor éppen gyenge.
De most éppen nem is gyenge.
Európával való viszonya ambivalens, a róka fogta csuka esete forog fenn, a "se veled, se nélküled" állapota.
Oroszország évszázadok óta törekszik arra, hogy integrálódjon Európába, az európai államok évszázadok óta sorra meghiúsítják erre vonatkozó kísérleteit, ha tudják, akkor kizárják a nemzetközi együttműködésből, legyen az akár gazdasági, akár katonai jellegű.
Erre természetesen mindig találnak indokot, ha éppen nincs, hát kreálnak, a lényeg az, hogy félnek - ha engednének az orosz törekvéseknek, akkor Oroszország méreténél, gazdasági és katonai súlyánál fogva átvenné a vezető szerepet az elaggott földrészen.
Pedig Európa Oroszország nélkül nem világpolitikai tényező, míg Oroszország Európa nélkül is az.
Szóval, Orbán jól választotta meg a nyalni kívánt felületet, az csak a baj, hogy mi egy szövetségi rendszer része vagyunk, mégha részvételünk a NATO struktúrájában inkább szimbolikus, mint gyakorlati jelentőségű és kicsit vicces is - főleg, ha a mellékelt kardcsörtetésünket is figyelembe vesszük.
Putyin tehát az orosz érdekeknek megfelelően használ minket, jókat röhög közben a kakadun, amelyik már úgy telecsinálta a saját fészkét, hogy lassan nem marad hely saját maga számára sem benne.
Nem volt nehéz a mi Szeretett Vezérünket manipulálni, hiszen úgy működik, mint a szamár, mely elé egy répát lógatnak - ha ellopható pénzt szagol, megy utána, mint a gép.
Jelen esetben a répa Paks, meg az a vibrálóan kellemes érzés, hogy borsot tud törni az európai államszövetség vezetőinek orra alá, hiszen mégiscsak méltánytalan, hogy nem engedik közel a pénzesládához, pedig mennyivel több pénz van abban, mint amennyit alamizsnaként idelöknek, nem igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.