Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2016.12.26.
Az egyik berlini karácsonyi vásáron végrehajtott kamionos gyilkosság, a zürichi lövöldözés, a jordániai Karak városban elkövetett bombamerénylet, az ankarai orosz nagykövet lelövése – ezek történtek, amíg ezen a megírandó cikken próbáltam gondolkozni 2016. december 20-án. Szörnyűségek, amelyek hátterében ott van a borzalmas aleppói és jemeni vérengzés, a kongói és gambiai elnöki diktatúra bevezetése (Joseph Kabila nem adja át a hatalmat lejárt mandátuma után, nem írat ki választásokat: az első napon 20 halott; a gambiai elnök, Yahya Jammeh, szintén nem akar lelépni: pucccsveszély, vagy még rosszabb), s mindezek árnyékában az elnyomás és az öldöklés régóta tartó, de most elkerülhetetlenül elfelejtett hosszú sorozatai. Evvel szemben alig említhető más pozitívum a világpolitikában, mint az, hogy a tiltakozó lengyelországi demokraták kisebb engedményre késztették a reakciós kormányt. Nem vívtak ki új szabadságot, csak lelassították pár napra a szabadság ügyének hanyatlását.
Ezenközben a karácsonyi bevásárlási és „szórakozási” esztelenség nem lanyhul; erről páncélkocsik gondoskodnak.
„Mi előre megmondtuk” – harsogják a szabadság és a nép ellenségei; és csakugyan megmondták. Megmondták, hogy az általuk szétmagánosított, szétmángorolt világ, ahol nem maradt más, csak a piac és a katonaság, veszélyes hely lett, amelyben újra valószínű a háború – s ezért azt javasolják, hogy a világban ne maradjon semmi más, csak a piac (amelynek Magyarországon az álneve: „a munka”) és a hadsereg. És a titkosszolgálatok és a terrorelhárítás és a határőrség és a fölfegyverzett rendőrosztagok.
Pénz és halál.
Ez az ok, és ez a megoldás.
Politika nincs többé – politika, tehát a nép ellentéteiből és vitáiból fakadó, racionális, önellenőrző, nyilvános kormányzás – , csak piac és rendszerezett erőszak. Mivel ez nem elég, különösen nem elég a kizsigerelt szegény országokban, ezért a „vallásnak” és „fajgyűlöletnek” nevezett tébollyal kell kiegészíteni (hiába mondogatjuk fáradtan több mint évszázada, hogy nem ez az „igazi” vallás, és nem ez az „igazi” hazafiság), hogy a cselekvésképtelenek is úgy érezzék (tévesen és hiába), hogy cselekszenek. Hogy meghallják és meglássák őket, akik remény és ráció nélkül kínlódnak vagy a hidegben, vagy az üvegház-hatás miatt sivataggá változott egykori kertjeik szikkadt helyén, ivóvíz nélkül a rekkenő, csontszáraz hőségben. Vagy segélyen a hámló vakolatú családi házban, csöndesen rozsdásodó autóval, várva a nagy semmit meg az esti tévésorozatot, azaz a nagy semmit.
Gyilkol az elfogultság, az intolerancia, az észellenesség, az önzés – gyógyírül pedig az egyre erősebb jobboldal még több elfogultságot, intoleranciát, észellenességet és önzést javasol, kirobbanó (szó szerint kirobbanó) sikerrel...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.