- LIBERÁLIS SZEMMEL - REPUBLIKON
Szerző: Mikecz Dániel
2016.12.02.
A rendszerváltás magyar politikatudományának egyik slágertémája volt a politikai generációk léte, szerepe a hazai politikában és a demokratikus átmenet során. A még Mannheim Károly által kidolgozott tétel szerint bizonyos politikai szocializációs élmények meghatározóak lehetnek egy korosztály számára, amely a közös célok meghatározása által politikai generációvá érhet. Magyarországon ilyen közös és máig hatását éreztető élmény az 1930-as években induló népi kollégiumi mozgalom, az ‘56-os forradalom eltiprása, az 1960-as évek végén megtervezett új gazdasági mechanizmus lefújása, illetve az 1980-as évek ellenzéki mozgása, valamint maga a rendszerváltás. Ezeknek megfelelően vált politikai generációvá a “fényes szelek” népi kollégiumi korosztálya, a nemzeti és a demokratikus ellenzék, a reformközgazdászok, valamint a szakkollégiumi mozgalomból kinőtt Fidesz-generáció.
A politikai generációk közös politikai célja ugyanakkor nem független az előző korosztályok helyzetétől: legtöbbször éppen az “öregek” felfogása, reflexei és - ami a legfontosabb - hatalma ellen irányul. Az öregek hatalmát megdönteni kívánó fiatalok képe ugyanakkor szerves része az egyéni tapasztalatoknak és kultúránknak is: Uranosz uralkodásának fia, Kronosz vetett véget, akit Zeusz taszított le a trónról. Akármennyire is romantikusnak és közérthetőnek tűnik azonban a politikai generációk harca, egy bizonyos ponton túl végső soron az egész politikai közösség, az ország minden lakója látja a kárát. A kiélezett harc és a pozíciók elfoglalása ugyanis újrateremti az egyes generációk dominanciáját, amit majd megint egy önképe szerint éleslátású és megvesztegethetetlen korosztály kíván megdönteni...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.