OTT ÜL MEGINT A FÉL ORSZÁG A KURVA KISSZÉKEN ÉS AZ ÜTÖTT-KOPOTT LÁBASBÓL KANALAZZA A KEGYELMESÉK MARADÉKÁT

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.12.23.

Olvasom, mert felkapta a sajtó. Szívfacsaró így, karácsony előtt percekkel, hogy egy szombathelyi pedagógus levélben fakadt ki az embertelenség ellen. A szemétre dobott hidegtál és az azt megtaláló, nem ritkán éhező fiatalok disszonáns képe nem tudja nem pofánrúgni az embert. Nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Nem szabad.

Mondhatnám – ó, mennyien egyet is értenének velem – hogy hatásvadász történet ez és talán nem is igaz. Miközben pontosan tudom, hogy igaz. És igen, drága, finom lelkű embertársaim! Az élet már csak ilyen hatásvadász szokott lenni alkalmanként. Ilyen rohadtul, végtelenül, szívszakasztóan kurvára demagóg tud lenni a valóság. És tudod, milyen még a valóság? Olyan, hogy üvölteni kell, vagy megőrülni, falhoz vágni a kezedben tartott laptopot. Ordítani kell, hogy menjen mindenki a picsába! Mert mit csinálnak ezek? Mit csinálunk mi? Tudjuk egyáltalán? Látjuk? Felfogjuk?

Hogy a büdös, tetves francban jutottunk ide megint? József Attila régen halott édesanyjának lábaskájáig. Ott ül megint a fél ország a kurva kisszéken és az ütött-kopott lábasból kanalazza a kegyelmesék vacsorájának maradékát. És nem vágjuk a falhoz a kislábast, nem rúgjuk fel a széket, nem fogjuk meg kegyelmesék fejét és verjük bele a terített asztal sarkába. Mert ők egész fazékkal esznek. Mert nekik jár. Édes istenem! Hol járunk mi a törött gerincünkkel, a lehajtott fejünkkel?

Nem, baromira nem azt mondom, hogy mindenkinek ugyanannyi jár. Nem. De a kurva életbe! Észrevesszük, hogy már természetes mindez? Az urak és a nyomorultak. A hétszázezer forintos táska és a 22 800 forintból haldokló nyomorult. A helikopterezés, amit mindenki megengedhet magának és a fűtetlen lakás, vagy a fűtött lakás, a kétkeresős család, a minden hónapban szükségszerűen eszelős számolgatás, hogy most melyik számlát nem fogják tudni befizetni.

A semmihez nem értő, de az iszapos földig pofátlan, pökhendi élősködők a szolgálati autóikkal, közpénzből fizetett lakásaikban, az ilyen-olyan jogcímen a közösből húzott millióikkal. A zsírosbödön mellé bevitt rokonaikkal, kurváikkal. Mert nekik jár. Pusztuljon a többi, aki nem olyan ügyes, aki nem nyalta be magát a hatalomba. Elfogadjuk, hogy urak vannak, kegyelmesék vannak és előfordul, hogy mások éhendöglenek. Ilyen az élet...

ITT OLVASHATÓ