Szerző: Zsoolt
2016.12.27.
Órákat töltöttem a minap a „Jó Szerencsét Tatabánya” nevű Facebook oldalon, ahol régi tatabányai fotókat osztanak meg. Gyerekkorom nagyrészét – 1978 és 1993 között – magam is Tatabányán töltöttem. A személyes érintettség és a nosztalgia engem is beszívott, elsősorban ez ragasztott a képernyőhöz órákon keresztül.
Feltűnt azonban elég hamar, hogy a legnépszerűbb fotók azok, amelyeken sokak számára ismerős emberek tűnnek fel a város koronként változó szövetében. Vannak képek még az 1800-as évek végéből is az oldalon, abból a korból, amikor a város ezen a néven még nem, a szénbányászat azonban már létezett. Nincsenek azonban ennek a kornak ma is élő tanúi. Ismerős, felismerhető kisemberek a 60-as, 70-es, 80-as évek fotóin kezdenek megjelenni. Ők azok, akikre a ma élők gyerekkorukból, fiatalkorukból még emlékeznek és akik most könnyeket csalnak sokak szemébe.
Tatabánya történelmi szempontból egy nagyon karakteres város. A korok, rendszerek egy városban nem lineárisan váltják egymást, hanem egymásba és egymásra csúsznak. A vasút jellegzetes rácsos, fehérre meszelt kőkerítései a K.u.K.-s időket idézik. Tatabánya sok helyén ezek a 80-as években is álltak (vagy tüntetően feküdtek a sínek melletti gazban), amikor pedig már a Gál István lakótelep 4 és 10 emeletesei emelkedtek a hatajtósnak hívott bányászlakások helyén.
Ahol meg megmaradtak, akár napjainkig, ezek a jellegzetes bányászlakások, ott ma cigánytelep, a szegénység mély bugyrai néznek farkasszemet velünk pedig ezek virágzó kertvárosi részek voltak annak idején. De a kövek, a házak ott vannak.
Mindez százszor, ezerszer fel lett dolgozva, le lett írva. Csak a neten hihetetlen mennyiségű dokumentumot találtam Tatabánya és környéke szénbányászatának, társadalmának és történelmének részleteiről. Élőben is érdemes elmenni megnézni a városi múzeum fantasztikus skanzenjét, ami még egyszer, azt hiszem utóljára, életre kelti egy letűnt város emlékét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.