Szerző: Pörgő
2016.12.29.
Eddig arról írtam, milyen nehéz elfogadni a szülőnek és a családnak is, ha annak egy tagja autista. Most arról írok, hogy milyen hihetetlenül egyszerű logikával látja fiam a világot maga körül. Ezen belül időnként csodálatos módon vicces helyzeteket teremt óhatatlanul is. Próbálom arról megközelíteni az alábbi történetet, hogy Szabika tudtán kívül milyen szépen formálja és erősíti családunkat. Illetve nevel minket az összetartásra és egymás támogatására, elfogadására.
Ő tanít minket! Emlékeztek?
Történt ugyanis…
Elmentünk őszülni egy hosszú hétvégére a nagycsaládos Bözsi-programmal. Enyhe rettegéssel, de nagyon vártuk. Rettegtünk, mert nem könnyű egy auti gyermekkel, megspékelve két kamasszal, egy hosszú autóúttal egybekötött idegen helyen alvós bulit bevállalni. Viszont nagyon vártuk, hiszen régóta nem volt részünk ilyen kényeztetésekben: gyógyfürdő, napi háromszori étkezés (úgy, hogy nem nekem kell megfőzni), csodás szobák, kastély, kirándulás, stb.
A csomagolás megvolt, betapostunk minden cuccot a csomagtartóba. A három gyereket behajtogattuk a hátsó ülésre, ami még esetleg az útközben kellhet, az anyósülés elé lábhoz a kezem közelébe betettük. Én angol spárgában az anyósülésre. Férjem a vezető ülésbe és irány…
Már az autópályán szembesültünk Szabink első komoly kérdésével:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.