- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2016.12.15.
Kedves Viktor!
Mindjárt karácsony, de ezt te is tudod. Bár én nem vagyok vallásos – régen sem voltam, divatból sem lettem – de azért szeretem ezt az időszakot. Ilyenkor együtt a család, nyugalom van, nagy beszélgetések. Vagyis így volt. Régebben.
Nálatok hogy telik majd az ünnep? Összejönnek a gyerekek? Zajlik a készülődés?
Tudod Viktor, nem értem én ezt. Mi majdnem egyidősek vagyunk. Ugyanonnan indultunk, bár én nem éltem soha Felcsúton, de amúgy ugyanarról a rajtkőről ugrottunk a rendszerváltozáskor. Nem is nagyon lehetett másként, mert az előző rendszerben nem volt nagy különbség az emberek között. Mindenki megélt a maga szintjén, volt lakása, állása. Nagyon ugrálni nem lehetett, de nyomorogni sem kellett. Szóval neked is a pult alól árult farmered volt, amit téglával koptattunk, hogy menő legyen. Nekem is az volt.
Tudtunk továbbtanulni, volt kollégiu
Tudtunk továbbtanulni, volt kollégium, ösztöndíj, de nem volt tandíj. Taposni kellett, az biztos, nem lehetett akárhányszor évet ismételni, de aki akart és tanult, az megszerezte a diplomát. Akkor is, ha nem volt tehetős a családja, márpedig nem volt neked sem, nekem sem.
De aztán valahogy összekuszálódtak a dolgok.
Hogy van az, Viktor, hogy mostanra ide jutottunk? Ennyire távol egymástól. Neked is vannak gyerekeid, nekem is. Én is dolgoztam világ életemben, soha nem elégedtem meg egy biztonságos, kevés munkával, semmi felelősséggel és a megélhetéshez éppen elég fizetéssel járó munkahellyel. Tanultam, küzdöttem, dolgoztam napi 13-14 órát. Tudom, hogy te is dolgoztál, bár nem pontosan tudom, hogy a saját előrejutásod, a hatalomba kerüléseden túl mikor jutott utoljára eszedbe az, hogy neked ezt az országot kellene szolgálnod, ha már tőlünk kapod a fizetésedet.
Hogy van az, Viktor, hogy én adom be a közösbe azt a pénzt, amiből te a fizetésedet kapod, te pedig szarsz a fejemre? Élősködőnek, árulónak nevezel engem. Hogy van az, hogy ameddig én vért izzadtam, hogy a gyerekeim tanulhassanak, te külföldi egyetemre járattad a gyerekedet?
És az hogy van, hogy a te gyereked és az ő férje kastélyokat vásárolgat, az én gyerekem még családot sem tudott alapítani, mert mennie kellett ebből az országból? Ameddig a te gyereked külföldi politikusokkal tárgyal, külföldi milliárdosokkal üzletel, addig az én gyerekem más országban kénytelen élni, ott kell dolgoznia azért, hogy jövője lehessen? Tudom, nem kötelező, mert itthon is maradhatott volna. De minek? Hová tud ma jutni egy fiatal, akinek nincsenek kapcsolatai, aki nem akar belefetrengeni a politikába, hanem csak becsületesen dolgozni, tanulni, fejlődni, élni akar? Hány év alatt juthatna saját lakáshoz? Mikor vállalhatna gyereket? Ha nem elég neki az, hogy a kormány kegyéből ingyen etetik a gyerekét, ha azt akarja, hogy rajta múljanak a dolgok és ne a te akaratodon, ha azt akarja, hogy a gyereke diplomát szerezhessen majd, vagy egy olyan szakmát, amit örömmel és jól művel és még normálisan meg is tud majd élni belőle, akkor mi mást tehet, mint elmegy innen?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.