Szerző: Határátkelő
2016.12.28.
Hanem a nyelvüket is. Mindjárt megmagyarázom ezt az elsőre talán kissé talányosnak tűnő kijelentést, ám előtte megnyugtatnék minden aggódót, hogy a posztban egyetlen szó sem lesz a Brexitről, lesz viszont az angol nyelvről, és annak változásairól. És még itt sem kell feladnia senkinek, mert nem nyelvészkedni fogok (nem is tudnék), hanem egy (legalábbis számomra) nagyon izgalmas jelenségről írni.
Hadd induljak ki egy kérdésből: ha egy nyelvet anyanyelvként 360 millió ember beszél, összesen viszont 1 milliárd 750 millióan bírják, akkor melyik csoport határozza meg, miként is alakul az adott nyelv?
A helyzet ugyanis az, hogy míg a világon 360 millióan beszélik az angolt anyanyelvükként (ennek nagy része az Egyesült Államokban, aztán az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Kanadában…), addig 2020-re az angolul beszélők száma eléri majd a 2 milliárdot – azaz az angol lingua franca (közvetítőnyelv) lett, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
Mindez egy, a BBC oldalán olvasott cikk alapján jutott az eszembe, melyben megszólalt egy chicagói születésű férfi is. Ben Barron hét évvel ezelőttig csak amerikaiakkal dolgozott, majd 2009-ben a zürichi központú biztosítótársasághoz, a Zurich Insurance Company-hoz szerződött és el is költözött Svájcba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.