Szerző: The Man Who Laughs
2016.12.25.
Charles Dickens 1843-ban írt novellája nem véletlenül vált minden idők legismertebb és közkedveltebb karácsonyi történetévé. A részben Dickens saját gyerekkorából és tapasztalataiból, részben pedig különféle karácsonyi hagyományokból (és főleg Washington Irving) írásaiból építkező mű nyílt kapitalizmus (és protestáns etika) kritikája és felemelő üzenete ugyanis az első publikálása óta eltelt 173 év alatt sem veszített semmit erejéből és aktualitásból. Bizony, ha Dickens ma is élne, akkor minden bizonnyal Social Justice Warriorként határozná meg magát, hiszen a Karácsonyi éneket is eleve azzal a szándékkal írta, hogy felhívja a figyelmet a (gyermek)szegénységre, a társadalmi igazságtalanságokra és azokra, akik alól az ipari forradalom kihúzta a szőnyeget. Nem csoda, hogy megjelenésekkor sokan egy új evangéliumként tekintettek Dickens művére, hiszen valahol tényleg az: egy megható, felemelő és reményteljes tanmese személyes megváltásról, a karácsony erejéről és, arról, hogy sosem késő változni.
Még úgy sem vesztett az erejéből, hogy az elmúlt több mint száz év során boldog-boldogtalan filmre (meg persze zenére, színdarabra, balettre és képregényre) adaptálta. Mondjuk kicsit sem meglepő, hogy Dickens története már szinte a mozgókép feltalálása óta izgatja a filmesek fantáziáját, hiszen amellett, hogy szívhez szóló és közönségbarát, ráadásul még meglehetősen rövid és kifejezetten jól strukturált. Az alapanyag annyira jó, ha valaki csupán annyit tesz, hogy kompetens módon, jó színészekkel megtámogatva, szöveghűen filmre viszi azt, már szinte nyert ügye van. Mármint abban az értelemben, - feltéve, hogy emberünk alapvetően ért a filmkészítéshez -, hogy innen már nem nagyon lehet igazán rossz a végeredmény. A kiemelkedőtől persze így is messze van, ahhoz, hogy a filmje ne csak korrekt de érdekes is legyen, ennél jóval több kreativitásra van szüksége. Hiszen a klasszikus, a regényhez teljes mértékben ragaszkodó adaptációktól kezdve, a modern korba helyezett parafrázisokon és a regényt totálisan kiforgató paródiákon át egészen a 3D-s CGI látványorgiáig, szinte minden létező formában és hangvételben elmesélték már, hogy miként látogatta meg a múlt, a jelen és az eljövendő karácsonyok szelleme a zsugori és szívtelen Ebenezzer Scrooge-t...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.