MERT AKINEK SEMMIJE SINCS, AZ ANNÁL TÖBBET IS ÉR

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2016.12.09.

Valaki valahol valamikor Magyarországon ezt találta mondani: "Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem."

Nekem meg az a véleményem, hogy vannak még széles e hazában milliók, akik dolgoztak keményen, mert olyan családban nőttek fel, ahol a munkának mindig is becsülete volt, és hiába kapartak, gyűjtögettek és próbáltak építkezni napról napra, mégsem jutottak ötről a hatra, csak éltek egyik hónapról a másikra, egyik fizetéstől a másikig, mert szegények voltak, de ezt soha sem szégyellték. Mégis, annak ellenére, hogy semmijük sincs, mégis többet érnek, annak ellenére, hogy nincstelenek, mert becsületük makulátlanul megmaradt. Ez pedig az én véleményem, ki is fejteném most a karácsony előtti napokban.

A nincstelenek millióinak nem volt kárpótlási jegyük, melyeket aztán részvényekre válthattak, vagy bevihették a privatizációba, miután másokét is felvásárolták, vagy akár kövér földekre is licitálhattak volna értük megbízottjaikon keresztül. Nem voltak tőkésíthető kapcsolataik még az átkosból, és nem rendelkeztek olyan ismeretségi körrel sem, amely átsegíthette volna őket a rendeletek labirintusán. Szegények voltak, mint a templom egere, nincstelenek, de becsületesek, milliónyian.

1989 után voltak, akik, mivel közel álltak a politikához, megszedték magukat rendesen a privatizáció során, szemesnek áll a világ alapon. Aztán többen kaszáltak is rendesen. Bankárok görgették maguk előtt hiteleiket és azokkal szerzett befektetéseikkel gazdagodtak meg mára. Mások giliszta és meggymagos vállalkozásaikkal próbálkoztak kisebb nagyobb sikerrel, míg egyesek adta-vettek mindent, ami a kezük ügyébe került s így próbálkoztak. Aztán jöttek csak a nagyágyúk. Jól értesültségüket fialtatták információikkal együtt, szolgálati lakásaikat vásárolták meg potom árért, majd értékesítve azokat tettek szert kiemelkedő jövedelmekre. Vezetőként egyik napról a másikra intézkedtek, hogy több tízezres beosztottjaik bérét majd banki átutalással kaphassák kézhez, jutalmul jól fizető igazgatósági tagsághoz jutva szélesíthették kapcsolataikat.

Aztán felvirágzott a csókos nyaloncok kora. Trafik és földszerzés, zsíros állami megrendelések sora, közpénzek lenyúlása álcázott törvényességgel, harmadik évezredes uram-bátyám világ termelődött újjá az illiberálisnak mondott államépítéssel. Az internet tele van az ide tartozó információk halmazával, torkig vagyunk vele, már hányingert keltő módon...

ITT OLVASHATÓ