MENNYIBEN ELNYOMÓ A PIAC?

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2016.12.21.

A szabadságok (mint abszolút cselekvési lehetőségek) elrendezésére -- és korlátozására -- három fő ideológiai irányzatot ismer a nyugati modernség: a szocializmust, amely az egyenlőség változó koncepcióival száll szembe a szabadsággal, a konzervativizmust, amely az emberi "lényeg" néhány elvével (pl. társiasság, korlátos belátóképesség, örök erkölcsi normák stb.) felszerelkezve teszi ezt, és a liberalizmust, amely a piac (vagy metaforáinak) személytelen elveivel rendezi az abszolút szabadságokat.

Meggyőződésem szerint ezek egymással egyensúlyban képesek csak a közjót (az optimális társadalmi egyensúlyt) szolgálni, és bár én magam liberális konzervatívként az emberi lényeg és a piaci metaforáinak (szabad emberi tranzakciók hálójának) összefüggéseiben keresem és találom (meg) magam, nem hiszem, hogy le akarnék mondani a szocializmus elveiről, amelyek ellensúlyozzák az én világom hiányosságait. Nem véletlen, hogy a nyugati civilizáció e három végpont és mutánsainak dinamikájában alakult ki, mint ahogy az sem, hogy e végpontok (az ideológiák) halálát is olyanok hirdetik, akik kizárólagosságra törnek a magyarázatban és a politikai cselekvésben, ha mindjárt ez a magyarázat az egyik oldalon az ideológiák halálával, a másikon a post-truth (igazság utáni) állapottal házal is, lényegi különbség nélkül. (Példa akad bőven a környékünkről, napjainkban a konzervativizmus és a szocializmus összetorlódásáról a demagóg populizmusban, amely ráadásul a piaccal ellenséges társadalomban kész recept a diktatúrához.)

A kelet-európai jobbos demagóg populizmus (orbánizmus) kétségkívül sokat köszönhet a piaci szemlélet globális eluralkodásának. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy szabad piac a klasszikus értelemben bárhol megvalósult volna, hanem hogy anélkül, hogy megvalósult, közvetítette a követendő -- az egyenlőség és az emberi "lényeg" megélésével ellentétes -- értékrendet, pontosabban tette ezt az egyenlőség kulturális koncepcióját leválasztva annak jogias, de legfőképp a gazdasági értelméről (vö. a "ballib" kialakulása" és a szocdem hagyomány eltűnése). A szabad piac -- bárhogy is keressük az érvet az ellenkezőjére -- homogenizál (nem véletlenül radikálisan piacellenesek a kisebbségi és mikrokultúrák), a fogyasztás tömegélményével szemben alig hagy értékes életformát a színen, hacsak nem végtelenül legyengült állapotban. A konzumerizmus árnyékában a magas kultúra egy szűk fizetőképes elitre korlátozódik, ami nem teszi lehetővé az értelmiség -- de mondhatjuk, az értelmes, szabadon választott (!) életek -- újratermelődését, miközben a nemzeti, lokalista, anti-PC identitások szintén elnyomva érzik magukat a domináns gazdasági-kulturális elit árnyékában. (Itt nem beszélek a piac hatásáról a a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésére, amely további diszfunkcionalitást visz a szabadság egyoldalúan piaci alapú korlátozásába, ehhez adalék itt, itt és itt)...

ITT OLVASHATÓ