MEKKORA FELELŐSSÉG A GYEREKVÁLLALÁS?

BEZZEGANYA BLOGJA
Szerző: TÜNDE
2016.12.07.

Lassan szerintem már egy éve olvasom a Bezzeganyát, minden posztot, a kommentáradatokat, sőt, egyhez már hozzászólást is mertem írni. Biztos nem én fogom feltalálni a spanyolviaszt ezzel az írással, inkább csak egy hangos gondolkozásnak szánom, aminek a végére talán megszülöm, hogy mit is tart valaki az anyaságról, aki még nem az.

Valahogy kicsit „csalásnak” érzem, hogy egy olyan közösségbe akarok tartozni, amire még nincs jogosultságom. Ezért is nem akartam még nagyon elmerülni a témában, mert ugyan mit akarok én tapasztalatlan csitri diskurálni az anyaságról? Mit tudhatok én róla?

Mert azért így a 20-as évei végére persze megérik az emberben a gondolat, hogy babát szeretne, ezt az igényt megpróbálja összeegyeztetni a párjával, akivel szerencsére közös a hullámhossz: persze két gyerek legyen egy fiú meg egy lány, hogy mindenből jusson, több nem kell (3 testvér közül jövök, én már csak tudom). Meg egyébként is, 2 is éppen elég lesz. Majd, ebben sajnos nincs egyetértés, én már szeretném, ő még várna egy picit. Azt hiszem, ez sem ritka szituáció.

De egyelőre csöndben készülök csak magamban, igyekszem nem túladagolni magam szüléstörténetekből, nem panaszkodni, csak úgy körbenézni. Puhatolózni. Aztán néha felpillantok a kutakodásból és elgondolkodom rajta most már úgy igazából. Hisz nem csak ennyiből áll ugye? Nem csak azt Instagram-kész képet jelenti, ahogy a szőke copfos cserfes kislány összemosolyog a boldogságtól sugárzó apjával, vagy ahogy az a nagy mancs markolja azt az apró kezet és az élet nagy dolgairól (motorokról, és autószerelésről, mi másról) diskurálva lépked előttem apa a fiával (aki persze kiköpött apja), mire én mégjobban beleszeretek mindkettejükbe.

Hanem belegondolni, hogy ez mekkora felelősség is. Amit nyilván megint sok felől hallasz, meg hát nyilván hülye sem vagy, tehát pontosan tudod az eszeddel (a szíved már kicsit előrébb tart) hogy ez tényleg megváltoztatja az egész életedet. Hogy nem csak egy aprócska életért leszel felelős.Nem csak életben kell tartani, nem csak felnevelni kell, azt az értékrendet szem előtt tartva amit most olyan szilárdan hajtogatsz, hogy márpedig te TUTI hogy nem így hanem úgy fogod csinálni, majd ha odajutsz, ugye (szép dolog más hibáiból tanulni, de ez nem ilyen egyszerű), hanem az egész hátralévő életedben úgy kell élj ezután, hogy bármikor a szemébe tudj nézni, és vállalni a tetteid és mondataid után a felelősséget. Mert a hibáid onnatól már nem csak rád, meg a párodra tartoznak, nem lehet elhessegetni, hogy nem gond, túllépünk rajta.

Tehát azzal is tisztában vagyok hogy ennek a gyereknek az életéért tényleg egész életében felelős leszek? Hogy nem csak addig kell boldogságbuborékban nevelni amíg kicsi és sebezhető? Nem csak jó embert kell nevelni belőle, példát mutatni neki, amíg a családi fészekben lakik? Hanem hogy a CSALÁD az onnatól egy nem megszűnő fogalom lesz? Hogy egy felnőtt gyerek is a gyereked? Hogy amit teszel az nem csak 8 ,15 vagy 20 évesen fog kihatni az életére? Hogy felnéz(ne) rád akkor is, amikor már önálló élete, családja van? Hogy ha az élettapasztalatoddal már nem is tudod segíteni, hisz okosabb és tapasztaltabb is nálad, még akkor is a szülője vagy? Ellenben meg kell talánod az életed azután is, hogy kirepültek? Nem csünghetsz az emlékeken és rajtuk, hogy feldobják az életed hanem újra talpra kell állnod? Vagy hogy ne váljunk el 50 évesen, és a kapuzárási pánik közepén ne randalírozzunk, és próbáljuk még jobban tönkretenni a gyerekünk gyerekének is az életét esetleg?
...
ITT OLVASHATÓ