Szerző: PuPu
2016.12.13.
Természetesen ezen az érzőlelkű magyar honpolgár elszörnyed, és miközben átlépi a félig már megfagyott hajléktalant, eszébe se jut felemelni szavát az ártatlan civil állampolgárok szőnyegbombázással felérő pusztítása ellen, szörnyülködik.
Joggal egyébként, hiszen a ha valami szörnyű, hát a háború az, és csak azért harciaskodnak errefelé némelyek, mert - hálistennek - régen volt itt már háború, személyes tapasztalatai csak néhányezer embernek vannak, de az ő hangjuk koruknál fogva elvész az aktuális nagyonbátrak kórusa mellett.
A háborúk propagandistái természetesen jól ismerik az emberi természetet, tudják, hogy az átlagember a katona halálát a háborúban szinte természetesnek veszi, éppen csak azt nem mondja, hogy minek ment oda, jóllehet ez is egy nagy marhaság, hiszen háború esetén az ember választása leegyszerűsödik.
Ha megy, akkor van még egy esélye - hátha túléli, ha viszont nem megy, akkor saját hazája hatóságai lövik le, de ez esetben esélyről szó sem esik.
Ez a helyzet ma a világban, és hogy mégse legyen ennyire egyszerű, hát a dolgot bonyolítja a mai háborúk polgárháborús jellege.
Ezekben a háborúkban az egyik fél - jellemzően az állam - reguláris alakulatai vesznek részt, velük szemben meg mindenféle felkelők szedett-vedett fegyverzetű népe visel hadat.
A reguláris alakulatok egyenruhát viselnek, míg ellenfeleik öltözéke Rambo jelmezétől a hálóingig terjedhet, viselőik pedig a szerencse forgandóságának függvényében hol hős felkelők, hol pedig ártatlan civilek, találja ki ellenfelük, hogy most éppen milyen halmazállapotban vannak, ha téved, hát vessen magára.
Ebből kifolyólag aztán valóban előfordulhat, hogy ártatlan civileket hős felkelőnek néznek, ennek megfelelően esetleg kibélelnek ólommal, ami nukleáris támadás esetén határeset a barátságos és barátságtalan magatartás között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.