MAGYAR HÉTKÖZNAPOK BALIN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Ági
2016.12.17.



Talán emlékeztek még Ágira, aki hatvan napot töltött Balin, és kalandjai első részéről már olvashattatok itt, a Határátkelőn. Most jöjjön a folytatás, amiben megnézzük, milyen egy helyi temetés, kiderül, mást kínálnak-e a nemzetközi gyorséttermek helyi kirendeltségei, és azt is megtudhatjátok, miért mosolyog a Hold...

„Az egy-két hétig és a két hónapig tartó nyaralás között a legnagyobb különbség az, hogy ha két hónapja van az embernek, akkor nem kell rohanni a látnivalók és a programok után, elég csak sodródni az árral, és hagyni, hogy az események megtörténjenek velünk.

Van idő hétköznapi életet élni, és jobban megfigyelni, megismerni a környezetet. Ráadásul ha egyedül utazunk, akkor még mások igényeihez sem kell alkalmazkodnunk, tényleg azt csinálunk, amihez éppen csak kedvünk szottyan.

Egy fotó története

Egyik délután például elindultam csak úgy céltalanul. Persze vittem a kis fényképezőgépemet, biztos akad majd valami, amit érdemes lekapni. Az utcán üldözőbe vettem a mogyoró árus bácsikát, egyrészt, mert nagyon finom földimogyorót árul (még zöldek benne a mogyorószemek, nem pedig olyan szárazak és kemények, ahogy azt mi megszoktuk), másrészt meg azért, mert már korábban egyszer megpróbáltam lencsevégre kapni, de meglógott.

Ezúttal sikerült utolérnem, jól be is vásároltam, de pechemre pont elfáradt, ezért leült egy fa árnyékában a strandon. Leültem mellé, gondoltam, időm van, én bizony megvárom, míg megint útnak indul a vállán a megpakolt mogyoróállvánnyal.

Ültünk ott csendben egymás mellett az árnyékban, míg egyszer csak lepattant mellénk egy középkorú fickó, és előkapott egy sakk-készletet. Mire felállította a bábukat, addigra lett is játszópartnere, egy fiatal srác Belgiumból. Pénzben játszottak persze, különben unalmas..."

ITT OLVASHATÓ