Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.12.19.
Messiásként robbant be péntek éjszaka a magyar közéletbe a lengyel tüntetések híre. Pedig még nem tudjuk, eredményre vezet-e egyáltalán a tiltakozás. Az, ahogyan a polgárok fogadták a híreket, azt mutatja, van igény az erős ellenzéki fellépésre Magyarországon, de sajnos azt is, még mindig nem tanultuk meg a politikát: nem messiások csinálják, és nem a semmiből lesz.
Lengyelországban az ellenzék két liberális pártjának képviselői pénteken elfoglalták a parlament üléstermét. Ezután több ezren mentek ki az utcára, és azóta is több ezer fős tüntetéseket tartanak. De ezek a tüntetések valójában inkább erősek, mint nagyok. Nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Egy 40 milliós országban pár tízezer ember tiltakozását túlzás forradalomnak, vagy lázadásnak nevezni.
Magyarországon ezek a történések ugyanígy megtörténtek. Az akkor még kicsit máshogy festő LMP 2011. december 23-án vette blokád alá a parlamentet, este pedig 3-5 ezren tüntettek előtte a választási törvény átírása, az új házszabály ellen. Majd tíz nap múlva, január másodikán több tízezren demonstráltak az Operaház előtt az új alaptörvény életbelépése ellen. 2013 júniusában, a földtörvény elfogadásakor a Jobbik képviselői foglalták el a pulpitust a parlamentben, hogy megakadályozzák a szavazást. Ezen kívül is számos erős polgári engedetlenségi akció, nagy tüntetés zajlott Magyarországon az elmúlt években. A kérdés, miért maradtak sikertelenek összességében, miért tud ez a rendszer még mindig előrefelé menni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.