LENGYELORSZÁG ÜRÜGYÉN, AVAGY „ÁLDOTT BÉKÉS ADVENTET ÉS KARÁCSONYT”!

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Pálmai Tamás
2016.12.19.

Izgalmas és látványos lenne azzal kezdeni, mint tavaly, a párizsi terrortámadás után, hogy „Je Suis Charlie”, azaz esetünkben „Je suis Polonais„ de a szolidaritás szép, felemelő mondata most nem lenne igaz, hiszen nem mi vagyunk lengyelek, hanem az ő kormányuk lett „magyar”. Mi pedig – az istenadta – sehogy sem akarunk rájuk, a lengyel népre hasonlítani, legalábbis a demokrácia féltése okán biztosan nem.

Tegnap néhány száz elszánt, valódi demokrata tüntetett ugyan a lengyel követség előtt, de hol maradtak a többi tíz- és százezrek? Tessék? Hogy nagy volt hideg? Értem én, ebből a szempontból is sokkal jobb helyzetben vannak a déltengeri szigeteken élő lengyelek!

Visszatérve oda, hogy mi történik Lengyelországban, pusztán annyi, hogy az uralkodó Orbánklón – ide jutottál Európa?– oda akart csapni a szabad sajtónak, méghozzá a rend nevében, mondván: micsoda dolog, hogy ezek a mocskos sajtómunkások ott és azt kérdeznek, amit csak akarnak? Lesz itt rend! Szerényen jegyzem csupán meg, hogy egyrészt tesznek ezek a rendre, az zavarja őket, hogy nincsenek valódi válaszaik a valódi kérdésekre, másrészt nem lesz rend, példa erre kis hazánk. Magyarországon annyi „baj” talán még soha nem volt a sajtóval, mint amióta folyamatosan rendszabályozgatják. Ezek az urak nem ismerik Murphy ide vágó, horgászati, társadalmi örökbecsűjét, miszerint „egy doboz konzervgilisztát soha nem lehet visszazsúfolni az eredeti dobozába, ha felnyitották azt.”

Ilyen szabadjára engedett „giliszta” a sajtó- és szólásszabadság is, mindenhova beles és – ellentétben a valódi gilisztával – véleménye is van...

ITT OLVASHATÓ