KRITIKUS CIVILSZERVEZETEK MIATT LÉPETT KI AZ ORBÁN-KORMÁNY A NYÍLT KORMÁNYZATI EGYÜTTMŰKÖDÉSBŐL

ÁTLÁTSZÓ BLOG
Szerző: Sepsi Tibor
2016.12.07.

Négy éve azon lepődtünk meg, hogy az Orbán-kormány belépett, tegnap pedig azon, ahogyan – a szervezet története során a 70 tag közül elsőként a már megkezdett együttműködést megszakítva – kilépett a Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) nevű szervezetből. Nézzük, hogy pontosan mi vezetett odáig, hogy még a híresen diplomatikus Szíjjártó Péter is olyanokat vág a szakítás indokaként a szervezet szemébe, hogy az „egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít”.

1. Mi az az OGP?

Mindenekelőtt tisztázzuk rögtön a legelején: az OGP nem (legalábbis nem elsősorban) antikorrupciós szervezet, hanem célja szerint egy olyan multilaterális kezdeményezés, amely az átláthatóság elősegítésével, az állampolgári részvétellel, a korrupció elleni harccal, valamint az új technológiáknak a kormányzás szolgálatába állításával kapcsolatos konkrét kormányzati vállalások megvalósítását szolgálja.

Egyrészt – szemben például a szintén tagságunk mellett működő és jelentéseket készítő, de ilyen vihart eddig nem kavaró GRECO-val – nem a korrupció hazai szintjét vagy az azok elleni küzdelem általános kereteit, mondjuk az ügyészség korrupciós ügyekben kifejtett tevékenységét vizsgálja, hanem olyan konkrét intézkedések végrehajtását kíséri figyelemmel a felsorolt területeken, amelyek végrehajtását az adott tagállamuk maguk vállalják.

Másrészt – megint csak ellentétben a GRECO-val – itt nem a többi tagállamot vagy az ő szakértőiket kell meggyőzni arról, hogy rendben mennek a dolgok, hanem a résztvevők azt vállalták, hogy nyilvános egyeztetés alapján fogadnak el tagállami akcióterveket, lehetővé téve, hogy azok végrehajtásának előrehaladásáról független jelentések készüljenek. Bár ezeket a független jelentéseket az OGP szakértői panelja készítteti, de ehhez az adott tagállamból jellemzően civil hátterű szakértőket vesz igénybe.

Emellett természetesen nem csak a vállalások tartalmának, hanem a folyamatnak magának is a nyitott kormányzásnak kell lennie, így az akciótervek kidolgozásánál és végrehajtásánál is együtt kell(ene) működni a civil társadalom képviselőivel. Ez eddig kicsit sem hangzik kompatibilisnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, hiába a névrokonság: a NER ugyanis ifjúkora óta mindig maga választja ki azokat, akikkel együtt szeretne működni, és ezen a szokásán senki kedvéért nem változtat.

2. Miért léptünk mégis be?

ITT OLVASHATÓ