KRITIKA ÉS VALÓSÁG

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.12.07.

...az a konkrét egyén, aki egy kormány cselekedeteit akarja értékelni, alapvetően két út közül választhat: vagy a realitásokat mondja ki, vagy pedig beáll egy politikai párt kampánya terjesztőjének. Azt az egyénnek kell eldöntenie, hogy ha bármelyik utat választja is, az mennyire egyeztethető össze a belső lelkiismeretével. Az én lelkiismeretemnek viszont az felel meg a legjobban, ha megpróbálom reálisan értékelni minden kormány tettét. Így arra következtetésre kell jutnom, hogy az Orbán-kormánynak is voltak és vannak pozitív intézkedései. Egy a valósághoz közelítő kritikának észre kell vennie azt, hogy például a családi adókedvezmény, a családi otthonteremtési kedvezmény és egyéb szociális intézkedések minden család számára jó intézkedések voltak, ezért annak pozitívumait nem szabad lebecsülni. Az már a politikai kritikához tartozhat, ha ezeknek a vélt, vagy kivételes esetekben létező hiányosságait vetjük a kormány szemére, mint például azt, hogy mindez csak a gazdagoknak kedvez, vagy a „csok” keretében adott tízmilliós kedvezmény nem elegendő egy lakás megvásárlására. Ez utóbbi önmagában igaz lehet, de ez a támogatás is elősegítheti egy új családi fészek kialakítását, amit viszont nyilvánvalóan pozitívan kell értékedlnünk. Ugyanígy egy a valósághoz közelítő kritikának el kell ismernie azt, hogy a társasági adó és vele együtt a társadalom biztosítási járulékok lecsökkentése, valamint a minimálbérek növelése elősegítheti a gazdaság fejlődését. Ez utóbbit a politikai kritika úgy állítja be, hogy sokak bére nemhogy emelkedne, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenni fog. Csakhogy bármikor és bármennyire is emelnék a minimális béreket, ugyanez a probléma mindig előállna. Tehát önmagában az adózási rendszer, nem pedig a minimális bérek emelése adja azokat az egyedi lehetőségeket, hogy némelyeknek csökkenhet a nettó keresete, de a nagy többségnek emelkedik a nettó jövedelme.  

De hogy ne csupán az Orbán-kormányt dicsérjem, itt van példaként a Gyurcsány-kormány 2008-ban hozott intézkedése, amikor a gazdasági válság kirobbanásakor az IMF-től és az EKB-től vett fel jelentős hitelt. Ezzel stabilizálta a gazdaságot és finanszírozhatóvá tette a magyar költségvetés folyamatos kiadásait. Ezt is lehet ám rossz színben beállítani úgy, hogy ezzel a lépéssel a Gyurcsány- kormány a hazai gazdaságot a külföldi bankoknak tette kiszolgáltatottá. Holott itt is az történt, amit a korábbi eseteknél szintén láthattunk: egy pozitív hozadék, vagyis a várható gazdasági és politikai stabilitás érdekében beáldozták annak egy negatív hozadékát, tehát pénzügyi szuverenitást. Az pedig minden előbb említett esetben az egyén saját értékelése lehet, hogy ezeket a tényezőket minként értékeli. Ha ezekben a konkrét esetekben a pozitív hozadékokat fontosabbnak tekintik a negatívoknál, akkor számukra jó döntés született, fordított esetben viszont rossz döntésként fogják értékelni.  

A nagy kérdés persze mindig ez: az ab ovo sokrétű és belső ellentmondásos intézkedések eredményei, vagy lehetséges eredményei közül melyeket preferálunk a kritikánk során. Azt-e, ami a társadalmi és egyéni fejlődést elősegítette, vagy elősegítheti, vagy azt-e, ami a dolgok természetéből adódóan szükségszerű rosszként előállt, vagy előállhat. Nyilván az is a vita tárgya lehet, hogy milyen intézkedéseket tartunk a társadalmi fejlődés motorjának és melyeket nem. Ha azonban a politikai kritikát tekintjük elfogadottnak és követendőnek, akkor mindig csak a rosszat fogjuk hallani a pártok kommunikációjában és az aktuális hatalmat mindig a nép ellenségének és a társadalmi fejlődés gátjának fogjuk tekinteni, pusztán csak azért, hogy egy másik politikai érdekcsoport hatalmi törekvéseit szolgáljuk. Időközben pedig mindig rájövünk arra, hogy az új hatalom lényegét tekintve semmivel sem különb a korábbinál, mindegyik a saját hatalmi törekvéseit tekinti elsődlegesnek. Az egész folyamat végén pedig egy rossz hangulatú, a politikából kiábrándult, hitehagyott, mindenkiben ellenséget látó társadalomban találjuk magunkat. Kell ez nekünk?

ITT OLVASHATÓ