KÖVÉR ÉS BANDÁJA OLYASMIVEL HÁZAL, AMI NEM AZ ÖVÉ

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2016.12.14.



„A keresztény értelmiség felelőssége és kötelessége, hogy – figyelve az idők jeleire – a keresztény tanítás alapján a nemzet ügyének jobbra fordításáért dolgozzon”. Ezt nem én mondom, hanem Kövér László mondta a Polgári Magyarországért Díj átadásán. Semmi baj nincs ezzel a kijelentéssel. Dolgozzon mindenki a nemzet ügyének jobbra fordításán. Akár keresztény, akár nem keresztény, tök mindegy.

A díjat idén Osztie Zoltán, a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia plébánosa vehette át, innen is gratulálok neki. Azonban ebben az esetben is az történt, ami évek óta minden esetben történik, ha egy fideszes politikus odatolja valahová a szervezetét. Márpedig mindenhová odatolják, miután minden funkcióban ők virítanak. Alig létezik olyan pozíció – minisztertől polgármesterig, nagyvállalkozótól sportklub-vezetőig – amit nem a kormánypárt hűséges katonája töltene be. Évek óta semmi sem tud történni – és mindegy, hogy nemzeti ünnep, óvodai anyák napja, egy felújított vécékagyló átadása, vagy kitüntetési ceremónia – ahol ne szónokolna valamelyik nagyeszű és ne a Fideszt fényezné és mindenki mást pocskondiázna.

Hetedik éve élünk az idegengyűlölet (nyugi, idegennek számít mindenki, aki nem fideszes) – háborúskodás – népnemzeti melldöngetés által határolt választási propaganda ágyútüzében. Hetedik éve annak, hogy a kormánypárt egyre fanatikusabb vallási áhítatba zuhan. Ami még nem baj, mert teljesen magánügy. Lenne. De nem az, hanem erőszakos hittérítés, agresszív támadás a vallás- és lelkiismereti szabadság ellen. Választási stratégia, semmi más.

Máshogyan fogalmazva: páros lábbal áll bele a kormány minden egyes tagja mindenkibe, aki nem vallja magát kereszténynek. Nem az elkötelezett hitbéli meggyőződés miatt teszik ezt, hanem egyrészt, mert a pártnak szüksége van a papokra, akik eljuttatják a hívekhez a parancsot, hogy kire kell szavazni, másrészt a vallás olyasmi, amivel tömegeket lehet manipulálni. Nincs ennél jobb eszköz, amennyiben azt akarja egy párt, hogy valami olyan közösségformáló, összetartó erő legyen a kezében, aminek a feltételeit bárki képes teljesíteni.

Irodalmi klubot mégsem szervezhetnek, mert ahhoz olvasottság kell. Máshoz történelmi ismeretek, vagy zenei műveltség, alapszintű kulturális tájékozottság, nyelvismeret, esetleg önzetlenség, empátia, szorgalom. Mindenféle hülyeség, amiért tenni kell, hogy az ember a magáénak tudhassa.

Ahhoz, hogy valaki magyar legyen és keresztény legyen, semmit nem kell tenni. Elég megszületni a magyarsághoz és elég a szülőknek megkereszteltetni a gyereket – ezt pótlólag is meg lehet tenni – és kész. A valódi hit és annak üzleti célú felhasználása között pontosan itt a lényegi különbség. Ismerek nem egy valóban hívő embert. Nekik soha nem jutna eszükbe ezzel hencegni, sem a vallás mögé bújni, sem arra hivatkozva rákényszeríteni másokra bármit. Soha nem kampányolnának a hittel, nem próbálnának abból hasznot kovácsolni és nem használnák a saját ambícióik érdekében. Soha.

Kövér Lászlótól Balog Zoltánon és Orbán Viktoron keresztül a politikából élők (nem politikusok, az egy másik dimenzió) azonban pontosan ezt teszik...

ITT OLVASHATÓ