Szerző: Em
2016.12.16.
Így karácsony tájékán rengeteg csomagot kézbesítenek ki Európa országaiban. A mai poszt szerzője, Em, is dolgozott futárként év végén, méghozzá Münchenben. Tapasztalatai finoman szólva is vegyesek, különösen az ünnepeket élte meg nehezen, amit meg tudok érteni...
„2013 őszén ültem otthon a monitor előtt, egy félig befejezett, vagy inkább abbahagyott egyetemi képzéssel meg pár nyelvvizsgával a zsebemben. Úgy voltam vele, hogy ezzel a „tudással” otthon nem sokra megyek, le kellene lépni, de képzettség hiányában ez nem tűnt túl egyszerűnek, hiába dolgoztam sok helyen előtte.
Szóval nézem az álláshirdetéseket, elsősorban sofőr témában kerestem, mert vezetni szeretek. A legtöbb találat Németországban volt, középfokú nyelvvizsga ellenére nem igazán voltam topon németből, de azért elküldtem az önéletrajzomat pár helyre.
Betojni sem volt időm
Még aznap délután csörgött a telefon, egy magyar fickó volt, hogy látta a jelentkezésemet, kérdezett pár dolgot rólam, aztán mondta, hogy akkor jöhet a német nyelvű interjú.
Betojni sem volt időm, már ment is a deutsch, kb. 5 perc beszélgetés után mondta, hogy rendben, ez a szint elég a melóhoz. Vasárnap délután egykor várnak Münchenben, mint újdonsült DHL futárt.
Ez a hívás, ha jól emlékszem kedden volt, szóval nem sok időm maradt összepakolni. Mivel nem volt fix munkám, barátnőm, pingvinem és egyéb kötöttségem, valamint otthon laktam, így elég egyszerű volt a döntés és kimentem a megbeszélt időpontban (életemben először telekocsiztam akkor, rögtön Münchenig).
Ott egy másik magyar ürge várt és elvitt az „5 csillagos hotelbe”. Aki volt már életében munkásszállón, másik három emberrel egy 10 négyzetméteres szobában és rajtunk kívül még vagy 100 másik melóssal az épületben, az tudja milyen ez..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.