KEVESEBB HONVÁGY, TÖBB MAGÁNY?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.12.03.

Elég régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy miként alakította át az életünket a modern technológia, ezen belül is a különböző kütyük, appok és mindenféle egyéb okosságok. Alapból persze a válasz az, hogy nagyon jó irányba megyünk, ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy bőven vannak kérdőjelek. Az egyik ilyen a határátkelést magát is erősen érinti, méghozzá a kommunikációs forradalom szintjén, és nagyon röviden megfogalmazva úgy hangzik: több magányhoz vezet-e a kevesebb honvágy?

Még jó 15-20 éve is úgy nézett ki a dolog, hogy az ember elment külföldre élni, dolgozni, és ezzel, ha el nem is veszítette a kapcsolatot az otthon maradottakkal, de erősen korlátozva lett a hétköznapi kommunikáció.

Ennek egyik következménye általában egy igen erős kezdeti honvágy volt, a másik viszont az, hogy az ember kénytelen volt inkább előbb, mint utóbb beilleszkedni az új környezetébe.

Ehhez képest mára alapvetően változott meg a felállás, hiszen gyakorlatilag válogathatunk a különböző (általában ingyenes vagy fillérekbe kerülő) kapcsolattartási csatornákban, és már az is mindegy, hogy a világ melyik végén vagyunk.

A Skype, a Viber, a Messenger, a Snapchat, de akár a sima telefon is (és még hosszan sorolhatnám) mindenki számára elérhető, ráadásul állandóan kéznél van, tehát ha éppen olyanunk van, akkor csak megcsörgetjük az otthoniakat (vagy írunk nekik a fentiek valamelyikén) és már meg is beszélhetjük az aktuális dolgokat.

Ez egyszerűen szuper, csakhogy ott a kérdés, hogy miként hat mindez a helyi társadalomba, kultúrába történő beilleszkedésünkre.

Ami az elején emlegetett 15-20 évvel ezelőtt még a legjobb esetben is az email, de inkább a levél volt, utóbbi a maga rémes lassúságával, az mára az akár rendszeres napi telefonbeszélgetés vagy videóchat a világ bármely pontján élő szeretteinkkel...

ITT OLVASHATÓ