KÉTSZÁZ VADDISZNÓ

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2016.12.30. 

A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.” (HBB)

November elején kétszáz vaddisznót lőttek halomra az állami Mecsekerdő Zrt. sasréti erdejében. Az állatokat előre összeterelték egy rétre, majd feszített tempóban végezték ki őket, a mészárlás után a talaj vértől volt sáros. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter pedig minderről úgy nyilatkozott, hogy a gyilkolászást külföldi megrendelő hajtotta végre, aki erre öt százalék kedvezményt is kapott, és minden rendben volt, hiszen csökkenteni kell a nagyvadak állományát.

Miniszter úr szerint minden a legnagyobb rendben van, szerintem meg nincsen. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyik tarkón lőtt vaddisznó sem volt a haverom, se rokonom, se ismerősöm. Csak ez az egész annyira jellemző a helyre, ahol élünk. Ha megnyerte, hadd vigye

Analógiaként iderakható, amikor Lázár János a cimboráival fácánok közt rendezett hasonló vérfürdőt, vagy amikor Semjén térden állva könyörgött, hogy szalonkákat irthasson. Lehetne azt is mondani, hogy ezek vérszomjas fenevadak, akik alkalom adtán a Dunába lőnék embertársaikat is, erről azonban egyáltalán nincsen szó.

Sokkal nagyobb a baj, ők egyszerűen bunkók. Nem tudják földolgozni a hirtelen rájuk szakadt jólétet, és mint Bicebóca Móránál, aki, amikor a kökényen kívül más eleséget is kapott az osztálytársaitól, csak ennyit bírt mondani, hogy: ez az enyém? Ez is az enyém? Hasonképp tobzódik az aranyakban az új elit...

ITT OLVASHATÓ