KARÁCSONYI ANZIKSZ 2.

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2016.12.25.



Akár a Flinstonoknál, olyan hangulat uralkodott az elmúlt éjjel az utcában. Mintha Frédi testesült volna meg egy kannás bortól virágba borult jóemberben, ám drámai hősünk nem Vilmához óhajtott bebocsáttatást nyerni, csupán l’art pour l’art öntötte a flaszterra lelkének mélybíbor tartalmát. Az ablakok azonban hasonképp borultak fénybe, mint boldogabb kőkorszaki polgártársaink mozijában a záró jelenetben.

Alig fordult a szent napra az adventi kalendárium, az aprónépek még ki sem nyitották az erre a dátumra szolgáló ablakot, szívünk még igazán díszbe sem öltözött, a megváltó mégis eljött közénk. Így gondolhatta honfitársunk, és rögvest éjféli misét celebrált sajátos avantgard módon, mindenféle műfaji kötöttség nélkül. Végül is, és összességében a szerenád jellemző jegyeit hordozta magán a pörformansz némi módosulással.

A művész azonban nem szíve hölgyét óhajtotta megnyerni, hanem miniszterelnök urat hajtotta el a jó édesanyjába mandolin kíséret nélkül. Orbán takarodj, vette át a szlogent a hazaáruló civilektől, ám amikor lelke sötétebbik oldala hatalmasodott el a közlendőn, akkor egészen cifra, a magyar nyelv gazdagságát a legnagyobb mélységekig bemutató szókészlet buggyant elő belőle, amelyben bőven szerepeltek bizonyos testnedvek és nyílások, a legősibb foglalatosság szülőanyával együtt emlegetése a karácsony szellemében.

Így folydogált a csendes és szentséges éjt megelőző fölfoghatatlan idő minálunk, közjátékkal ugyan, de minden incidens nélkül. Még csak a közmunkától megfáradt vagy Erzsébet-utalványos népek sem hajtották el a jó édesanyjába a kéretlen csepűrágót, mert nem akadt köztük egy Fülöp úr sem. Ez a mesebeli Fülöp bácsi borította virágba az egyik gyerekkori éjszakámat a város egy másik peremén, igaz, nyáridőn, és rohadt régen természetszerűleg...

ITT OLVASHATÓ