Szerző: Gabuschka
2016.12.21.
„A sorozat első két részében a kicsik válaszoltak, a következő kettőben pedig megismerhetjük a kamaszok véleményét. Ők is először a kezdeti benyomásokról, a megérkezésről és a nyelvtudás hiányával való küzdelemről beszélnek, majd a sorozat befejező részében elmesélik a beilleszkedéssel kapcsolatos tapasztalataikat.
A mostani részben a tizenhárom évnél idősebb gyerekek szerepelnek, összesen négyen töltötték ki és küldték vissza a kérdőívet. Németországból, Ausztriából és Spanyolországból érkeztek a válaszok, a legfiatalabb válaszadó 14, a legidősebb 17 éves volt. Néhány szó a válaszadó gyerekekről:
Benedek
14 éves, 5 éve Spanyolországban, a Costa del Solon él családjával, és a Földközi-tenger látszik az iskolája ablakából.
Misi
15 éves, három éve él Németországban.
Ben
16 éves, Ausztriában él. „Elöljáróban annyit, hogy 2015 márciusában költöztünk ki. Ő még pont le tudta zárni a 8. osztályt Magyarországon, otthonról ballagott el, az itteni iskola „8. osztályában” csak 2 hónapot járt. Természetesen először az újdonság varázsával hatott az új ország, az új iskola, az új emberek. Csak később - talán a nyári szünet miatt is - jelentkezett a hiányérzet.
Tény, hogy egy nagyon jó osztályközösséget hagyott maga mögött és sok kedves barát került távolabb. De mivel Bécs mellett élünk, ezt igyekszünk áthidalni.
Most másfél év elteltével egyszerűbb, nyugodtabb a helyzet, szerintem megtanulta értékelni az itteni lehetőségeket és összeköti azokat az otthoni jó dolgokkal. Ez a mi kis Osztrák-Magyar Monarchiánk.“ – írta a bemutatkozó emailben Ben apukája.
Anna
17 éves, Németországban él. Úgy tűnt a válaszai alapján, hogy nagyon negatívan élte meg a költözést, el is mondta az interjú végén, hogy miért vannak ilyen érzései.
„A történet érthetősége érdekében elmondanám még, hogy Magyarországon az ország második legjobb gimnáziumába járok (Anna eredetileg említette az iskola nevét is, de szeretném, ha nem lenne könnyen beazonosítható a személye, ezért változtattam meg a szöveget. – a szerk.), ezek után nyilvánvaló az, hogy mennyire nagy váltás és negatív változás volt az iskola, ahova az elmúlt 2 évben jártam.
Nyáron véget is ért ez az időszak, és nagyon-nagyon boldog voltam, hogy soha többet nem kell odamennem. Az új iskoláról még nem tudok nyilatkozni, de mint említettem, máris jobban érzem magam ott, mint előtte és az is jó, hogy egy kicsit újra érnek városi impulzusok.” – foglalta össze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.