Szerző: Tarski
2016.12.14.
Talán én kapom a legértékesebb karácsonyi ajándékot akkor, amikor könyvet és nem is akármilyen könyvet fogok kapni. Sikerült megszereznem Guglielmo Ferrero: Róma nagysága és hanyatlása című könyvét, amelyet még 1914 – 16 között adtak ki összesen hat kötetben. Jelenleg a második kötet olvasását fejeztem be, amelynek címe: Julius Caesar. Ezt azért volt fontos jelezni, mert ebből a könyvből fogok idézni, igaz nem Caesar viselt dolgairól, hanem Cicero politikai pályafutásának egyik részletét hozom ide.
Az akkor már egész Itália szerte ismert író, költő, szónok, aki éppen abban az időben adta ki a De Republica című híres könyvét, Kr. e. 51-50-ben megbízást kapott arra, hogy Cilicia tartomány prokonzulja legyen. Ez a tartomány a mai Törökország Földközi-tengeri déli partjánál található. A közigazgatásban járatlan tudós a helyzetét mérlegelve jobbnak látta elfogadni ezt a megbízást, ezért gyorsan odautazott. Bár ne tette volna. Ahogyan odaérkezett, „szemei elé tárult Cilicia egyik sarkától a másikig az egész iszonyú kétségbeesése egy római tartománynak, melyet a ragadozó plutokrácia és az Itáliából jött politikusok bandái végig letaroltak.”. Ebben a tartományban, írta Ferrero, görögök és bennszülöttek keveréke élt. Cilicia egy municipiális alkotmánnyal rendelkezett, kerületekre osztották, minden kerületnek egy város volt a feje, amelynek a szenátusát vagy tanácsát a nép választotta meg a gazdagok, tehát jórészt a hellének közül. Ők intézték a tartomány ügyes-bajos dolgait a római helytartó és szenátus felügyelete mellett. Ezt a rendszert meghagyták a rómaiak is, mert jól bevált és sokan jártak oda tanulmányozni azt. De amint az itáliaiak betették oda a lábukat, ezt a tartományt is a „zsarnokság és fosztogatás szörnyű eszközévé aljasították” Ferrero szerint: „A városi szenátusokban a tanácsosok bűnszövetsége volt az úr. Nyerészkedtek a város jövedelmein, legtöbbször adókon és ingatlan javakon, nyakra-főre rendeltek közmunkákat, ünnepeket, küldöttségeket, ezerféle haszontalan költségeskedést, hogy a vállalkozók kezére járjanak és nyereségeikben részesüljenek. Itáliai pénzemberekkel összejátszva kölcsönöket vettek föl, hogy lefölözzék az alkuszdíjat.”...
Az akkor már egész Itália szerte ismert író, költő, szónok, aki éppen abban az időben adta ki a De Republica című híres könyvét, Kr. e. 51-50-ben megbízást kapott arra, hogy Cilicia tartomány prokonzulja legyen. Ez a tartomány a mai Törökország Földközi-tengeri déli partjánál található. A közigazgatásban járatlan tudós a helyzetét mérlegelve jobbnak látta elfogadni ezt a megbízást, ezért gyorsan odautazott. Bár ne tette volna. Ahogyan odaérkezett, „szemei elé tárult Cilicia egyik sarkától a másikig az egész iszonyú kétségbeesése egy római tartománynak, melyet a ragadozó plutokrácia és az Itáliából jött politikusok bandái végig letaroltak.”. Ebben a tartományban, írta Ferrero, görögök és bennszülöttek keveréke élt. Cilicia egy municipiális alkotmánnyal rendelkezett, kerületekre osztották, minden kerületnek egy város volt a feje, amelynek a szenátusát vagy tanácsát a nép választotta meg a gazdagok, tehát jórészt a hellének közül. Ők intézték a tartomány ügyes-bajos dolgait a római helytartó és szenátus felügyelete mellett. Ezt a rendszert meghagyták a rómaiak is, mert jól bevált és sokan jártak oda tanulmányozni azt. De amint az itáliaiak betették oda a lábukat, ezt a tartományt is a „zsarnokság és fosztogatás szörnyű eszközévé aljasították” Ferrero szerint: „A városi szenátusokban a tanácsosok bűnszövetsége volt az úr. Nyerészkedtek a város jövedelmein, legtöbbször adókon és ingatlan javakon, nyakra-főre rendeltek közmunkákat, ünnepeket, küldöttségeket, ezerféle haszontalan költségeskedést, hogy a vállalkozók kezére járjanak és nyereségeikben részesüljenek. Itáliai pénzemberekkel összejátszva kölcsönöket vettek föl, hogy lefölözzék az alkuszdíjat.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.