Szerző: Szabóné Erdős Gyöngyi
2016.12.21.
...Hiszek az emberben.
Hiszek az ember mélyről fakadó vágyában a jóra (amiben kételkedni szoktam, az a hajlandósága azokra a tettekre, amikkel ezt a vágyát valóra válthatná). Emellett csodálattal adózom mindazok heroikus erőfeszítései előtt, akik történjen bármi, újra és újra nekifeszülve megpróbálják megvalósítani az álmaikat, és ez esetleg végül sikerül is nekik.
Hiszek az ember határtalan belső világának szépséges különlegességében, és ennek összehasonlíthatatlanul és felmérhetetlenül különböző egyedi változatosságában.
Hiszek az alkotó képzeletben és a gondolatok teremtő erejében.
Hiszek abban, hogy legtöbbször van lehetőségünk ebből az adományból valamit másoknak, a külvilágnak megmutatni, van lehetőségünk magunkból adni, ezzel másoknak is hasznára válni és a világot is gazdagítani.
Hiszek a jól megválasztott szavak hatékonyságában, de emellett hiszek abban, hogy az ember tettei hangosabban beszélnek, mint a szavak.
Hiszek abban, hogy tudunk, és gyakran hajlandók is vagyunk segíteni egymásnak.
Hiszek abban, hogy az önmagunkkal végzett munka, az élményeink és érzéseink, gondolataink és tapasztalataink elemzésével töltött idő tudatosabbá és egyben érzékenyebbé tehet bennünket önmagunk és mások valódi szükségleteire.
Hiszek a haladásban és a fejlődésben, tisztelettel tekintek azokra, akik a munkájukat, az életüket szentelik a tudomány bármely ágában újabb eredmények elérésére.
Hiszek az odafordulás, a figyelem, a szeretet jótékony és gyógyító erejében.
Hiszek az emberi közösségek, a valakihez tartozás fontosságában, az összefogás, a gondoskodás, a kölcsönös törődés megtartó erejében.
Hiszek abban, hogy képesek vagyunk elfogadással és kellő alázattal közelíteni egymáshoz, és a másik embernek a miénktől esetleg nagyon különböző világához és életéhez.
Hiszek az élet, az élni akarás tiszteletre méltóságában.
Történjen bármi, hiszek az emberi potenciálban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.