Szerző: L. Horváth Katalin
2016.12.16.
De egyszer nektek is eljön az elszámoltatás ideje, és nem vihetitek magatokkal a földön gyűjtött kincseket. Egy kórház mosdójának hideg kövén egyedül találjátok magatokat, míg bent az őrületben melegszívű nővérek nyújtanak segítő kezet azoknak, akiknek ti soha nem nyújtottatok".
Sándor Mária
Megkerestük a fekete ruhás nővérként ismertté vált Sándor Máriát, aki közel két éve küzd a tisztességes magyar ellátórendszerért:
– Mikor kezdődött a ,,fekete ruhás nővér” története?
− 2015. február 11-én készült az első RTL-riport, de annak volt előzménye: írtam Orbán Viktor miniszterelnöknek, Áder János köztársasági elnöknek és Balog Zoltán EMMI-miniszternek. 2014 novemberében kezdtem el kihordani a leveleket, majd körülbelül hat hét után megjöttek a válaszok. Áder János levele döbbentett meg legjobban. Azt írta, hogy neki nincs kompetenciája intézkedni a magyar egészségügyben. Az ország első emberének nincs kompetenciája! Ekkor kerestem meg a médiát, hogy érdekli-e őket, hány órát dolgozik egy nővér, és ebből mennyit fizetnek ki − egy állami intézményben. Döbbenten állt – és áll a mai napig – mindenki a történtek előtt. Én akkor biztos voltam benne, hogy az intézmény igazgatója mellém áll, és azt mondja: nincs elég nővérem, ezért szám feletti túlórában dolgoznak a nővéreim, és nincs pénz kifizetni őket. Akkor úgy gondoltam, de ami történt, az az egész magyar kormányzást tükrözi. Azt mondta: a nővérke nem jól értesült! Holott nem értesülés kérdése volt, hanem tény, amit a beosztás és a bérpapírok közötti különbség egyértelműen mutatott. A következő hónapban majd’ háromszázezer forintos fizetést kaptak a kolléganők, mert azt, amit ,,a nővérke nem jól tudott”, hirtelen kifizették. A túlórákat és egyéb tévedéseket. Mindebben a kórházi vezetés szándéka mutatkozik meg, az, hogy hogyan képviseli a dolgozói – és ezáltal a betegei – érdekeit. És a folyamatos megfelelés ,,fölfelé”, a kormányzat felé. A ,,nincs itt baj” kommunikáció. Saját kicsinyes érdekeiket képviselik, saját széküket és beosztásukat, a kollégák, a beosztottjaik és betegek érdekei helyett.
– Azóta egy tapodtat sem léptünk előre, pedig az ellátórendszer napról napra romló állapota emberéletekbe kerülhet, sőt kerül is. Attól, hogy nem vallják be, még minden közegészségügyi alkalmazott és beteg tudja, hogy így van.
– Abszolút!
Működésképtelen és elembertelenedett a rendszer. Naponta történnek tragédiák:
Túlélőtúra stroke-kal a magyar egészségügyben Egy idős, stoke-os beteget orvosi ,,kérésre” a saját, szintén idős hozzátartozója szállított egyik kórházból a másikba: ,,Tárnokról beautózott a fővárosba, kapott egy kétkerekű betegszállító járgányt, ebbe beültette a beteget, majd nedves fürdőlepedővel óvatosan kipányvázta a fejét, hogy miközben tehetetlenül ide-oda billen, ne károsodjon. Az otthonról előrelátóan elhozott gurtnival odakötözte a testét a kocsi szakadt háttámlájához, végül a lábait a fürdőköpeny övével rögzítette”. Egy eset a sok közül. (168ora.hu)
Nézzük a valóságot: minimális béremelést sikerült kiharcolni az egészségügyi dolgozók szűk rétegének. Igenis, ez a mi eredményünk, mert ha mi nem húzunk fekete ruhát és nem demonstráljuk a tragikus helyzetet, a mai napig ülne a kényelmes székében mind a szakszervezet, mind a kamara. Ők ezt a ,,hullámot lovagolták meg”, és pozícionálták magukat. A részleges béremeléssel...
Nézzük a valóságot: minimális béremelést sikerült kiharcolni az egészségügyi dolgozók szűk rétegének. Igenis, ez a mi eredményünk, mert ha mi nem húzunk fekete ruhát és nem demonstráljuk a tragikus helyzetet, a mai napig ülne a kényelmes székében mind a szakszervezet, mind a kamara. Ők ezt a ,,hullámot lovagolták meg”, és pozícionálták magukat. A részleges béremeléssel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.