Szerző: Czégé Imre Pál
2016.12.03.
Előhang: Amikor mennél, de nincs hova...
Ez a leggyakoribb eset, hiszen Budapesten a fizetős, illetve ingyenes nyilvános illemhelyeknek csak egy része akadálymentes, igaz, ezek java része a közelmúltban készült, vagy lett felújítva jó minőségben, európai színvonalon. Az üzemeltetést a Fővárosi Csatornázási Művek végzi. Azzal segítik a szolgáltatásuk igénybevételét, hogy internetes térképen kikereshető az a 17 fővárosi akadálymentes illemhely, amelynek igénybevétele és megközelítése nem okoz gondot mozgássérültként.
Első felvonás: WC-kalandok
Nincs is bosszantóbb annál, mikor az akadálymentes wc-t megtalálod, és azzal kell szembesülnöd, hogy önállóan nem, vagy csak segítséggel fogod tudni használni. Ez pedig kényelmetlen, olykor megalázó helyzeteket is teremthet. Például egy kiírás fogad az ajtón: „Kérje el a kulcsot a gondnoktól/portástól/munkatársunktól!” Az egyszeri sérültnek pedig fogalma sincs, hol keresse az illetőt. Ez az akadály leginkább közintézményekben (pl. önkormányzati ügyfélszolgálatoknál) jellemző. De előfordul olyan is, hogy van az épületben akadálymentes mosdó, csak épp nem a földszinten. Ha ez esetben pont nem működik a lift, az hab a tortán...
Második felvonás: használnád, de hogyan?
Azt hihetnénk, ha találtunk akadálymentes mellékhelyiséget, amibe bejuthatunk, nagy meglepetés már nem érhet minket. Bárcsak így lenne! Sokszor már az ajtóval kezdődnek a gondok. A szabvány miatt kifelé nyíló, nagy, nehéz nyílászárókról van szó általában, amelyeket például egy izomsorvadással élő kerekesszékes alig tud kinyitni és bezárni. Kevés helyen alkalmazzák az egyébként kézenfekvő megoldást, a fotocellás ajtót...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.