Szerző: Becker András
2016.12.15.
Az aktuális PISA-sokk megfelelő alkalom lett volna arra, hogy a terület irányítói újragondolják a hat éve zajló közoktatási ellenreformot. A kisebb-nagyobb káderek kórusa szerint viszont minden rendben van, talán a gyerekekkel meg a tanárokkal van némi probléma. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója szerint például attól nem várható semmi eredmény, ha kettőnél több tankönyvből lehet választani. Semmit sem von le az érv erejéből, hogy a középiskola negyedik évfolyamán történelemből az egyiknek éppen ő a szerzője. Kaposi további 17 cím után is kap szerzői jogdíjat, az idei tanévben összesen 1,8 millió forintot.
Egymást érik a PISA-katasztrófát relativizáló kormányzati nyilatkozatok: azt ugyan senki nem vitatja, hogy mostani mérés alapján évente 25 ezer gyerek kerül ki funkcionális analfabétaként a közoktatásból, de Hoffmann Rózsa szerint például Biblia-ismeretben a „magyar_diák” simán lenyomja a „tengerentúli_diákot”. A PISA meg annyira nem érdekes, mert nekünk más a „műveltségideálunk”.
Ha rövid idő alatt szeretnénk benyomást szerezni a magyar közoktatás-politika tragikus állapotának okairól, akkor elég ezt az interjút elolvasni a volt oktatási államtitkárral. Hoffmann képes olyan állításokat tenni, melyek kétszeres tévedést hordoznak, de mégsem igazak: azt mondja például, hogy a rosszabb családi háttérrel rendelkező gyerekek húzták le a magyar mutatót – valójában a legjobban teljesítők eredménye is romlott -, miközben azon búsong, hogy milyen erősen meghatározó a magyar közoktatásban a családi háttér – mintha nem éppen az volna az iskola célja, hogy ezeket a különbségeket az alapfokú oktatás nyolc éve alatt eliminálja.
De egyébként is Gyurcsány, és majd a 2020-as évek második felében tessék visszajönni a kérdésekkel, hiszen a „reform” még csak most szökken szárba, semmiféle elmúlt hat évről nem lehet beszélni.
De nemcsak a rosszabb társadalmi hátterű gyerekekkel van itt probléma: konyakozó pedagógus ugyan még nem került elő, de Lázár miniszter szerint nem kizárható a szakma kollektív felelőssége, még értékelnek, aztán majd meglátják. (Mintha nem épp a Hoffmann-féle „köznevelési” fordulat fagyasztotta volna le a pedagógiai kultúra megújítását célzó erőtlen próbálkozásokat.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.