ÉLJENEK A FONTATLANOK

OFOE BLOG
Szerző: OFOE
2016.12.09.

előrelátó vagy de mégis
  nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak  (Kányádi Sándor)

Lázár János úr kedvéért hadd tisztázzam: amikor Kányádi Sándor egy örömtelen, sötét korban ezt a verset írta, nem őrá gondolt, az idézetben szereplő úr nem ő, és bizony sokan nem az ő mosolyára várunk...

Szégyellem, hogy Lázár pont az én városomban, édesapám egykori szószéke mellett fogalmazta meg kormánya álláspontját arról, kiket tart az oktatás legfontosabb szereplőinek.

Nem tett mást, csak definiálta a mindenki által ismert gyakorlatot. Egy olyan iskolában, ahol nem először járt, ahol megfordult már Balog Zoltán, Czunyiné Bertalan Judit, talán még Orbán Viktor is – ami önmagában persze nem baj, viszont elgondolkoztató, hogy egyiküknek sem jutott eszébe száz métert sétálni, hogy állami főpapként, lévitaként legalább egy pillantást vessen hulló vakolatú állami iskolámra... Csak a látszat kedvéért. Gesztusból. A kevésbé fontos, a fontatlan, sőt, a fölösleges vagy éppen pokolba kívánt gyerekek, tanárok, állampolgárok iránti érdeklődés behazudásáért. (Bár én szívesebben találkoznék egy erre tévedő szamaritánussal...)

A történetben nem Lázár izgat. Nem is a kormány. Ők olyanok, amilyenek már sokan voltak a történelemben: nem hiszik el, hogy előbb-utóbb lejár az idejük.

Engem a „legfontosabb” szereplők hallgatása izgat. Hiszen számtalan normális gondolkozású „legfontosabb” kollégát ismerek országszerte. Olyanokat, akik már a rendszerváltás előtt is közel álltak a hithez, olyanokat, akik varázsütésszerűen, egyik napról a másikra lettek „legfontosabbak”, sőt, olyanokat is, akik szándékuk ellenére váltak azokká. Nem hiszem, hogy ne szégyellnék magukat ilyenkor. Nem hiszem, hogy ilyen segítséggel szeretnének fontosabbak lenni nálunk. Nem hiszem, hogy ne akarnák megóvni tanítványaikat a politikai eszköz, a díszlet szerepétől. Akkor miért nem szólalnak meg? Legalább utólag, ha már az ünnepségen csak az üres tekintettel lehetett kifejezni a véleményt – amit szívből köszönök!

És hol van az egyház? Amely megvan évezredek óta, és amelynek sokkal nagyobb távlatokban kellene gondolkoznia, mint egy alig hat éve meglévő rezsim elévülési ideje.
Az evangelizáció nem könnyű út. Hiteles emberekre van szükség, akiknek élete egybevág az általuk hirdetettekkel. Hiteles, korszerű mondanivalóra. Szeretetre. Türelemre. Alázatra. Egyenes mondatokra. És végtelen sok munkára. Tévúton jár, aki a könnyebb utat választja, aki elfogadja a hatalom nászágyát, aki öntelten jár-kel a hamis fényben, barokk pompában...

ITT OLVASHATÓ