Szerző: Elegem Van
2016.12.04.
...Az Úr 2014. évének végén járunk, mely évben a mi Viktorunk egy kissé átalakított választási rendszer révén hatszáz-ezerrel kevesebb szavazattal ismét kétharmadot szerez. A dicsőség a fejébe libbent őnékije. Be akarja vezetni az internetadót. Akinek esze van, azt tanácsolja neki, hogy ne tegye. Viktor azonban ökör módra következetes, csak nem ért a szép szóból. Erre tüntetések ütnek ki az országban, kormányzati káosz, politikai vereség, kényszerű visszavonás, kudarc. Viktor el akarja fedni a pofára esést, csak azért is megmutatja ki a legény a gáton. Ő. Leporolja a KDNP senki által soha komolyan nem vett vasárnapi boltbezárást követelő kretén programját, és végig veri pártjain. Mindenki rimánkodik neki, hogy ezt a hülyeséget engedje el. Nem, Viktor dafke kicseszik boltossal, alkalmazottal, vásárlóval, nagyjából az ország népével. Mikor a vörösök meglovagolják a népszerűtlen döntés politikai hullámát, és úgy néz ki, hogy népszavazásra viszik az ügyet, ökör Viktor megint pofára esik. A szitu amúgy vicces, mert miközben az Országgyűlés egyik termében Jani bohóc éppen beleáll Viktor hülyeségének védelmébe, a másik teremben hazug Tóni Viktor nevében felhúzza a fehér zászlót a vörösök előtt. Ekkor Viktor ismét előre menekül a kudarc elől, és behozza a migráncs népszavazás ötletét. Értelmes emberek ismét eldünnyögik, hogy Vikikém nem kéne ezt forszírozni, mert ostobaság. Viktorból azonban megint előjön az ökör következetessége, és csekély 15-20 milliárdot költ politikai vereségére. Viktornak azonban ez nem elég, és személyesen nyújt be Alaptörvény-módosítást egy újabb saller begyűjtése érdekében. Még az ilyen hülyegyerek blogger is megírja három héttel a szavazás előtt, hogy Viktor könnyen bebukhatja újabb marhaságát. De az ökör Viktor senkire sem hallgat, a Jobbik feltörli vele a Parlament folyosóját. Viktor mostan újból előre menekül, és a csillagokat is leígéri az égről az ő szeretett népének járulék- és adócsökkentés formájában. Ám - ahogy Vajda Zitácska - sugar daddyje klasszikusan megfogalmazta: Blöff, blöff, blöff. Látják, hová vezet az ökör következetessége?
Nézzünk egy a társadalmat még jobban irritáló témát, a korrupciót. Viktor kinyilatkoztatja, hogy nem tűri, ám Voldemort nagyurat a nyomozóhatóság nem meri tetten érni az alkotmányos költség átvétele közben, Viktor pedig azóta sem vágja ki a Fideszből, szolidan védi. Farkas Flórián, aki harminc éve köztörvényesként ült, huszonéve pedig az SZDSZ-es Göncz eljárási kegyelmének köszönhetően nem kellett felkeresnie ifjúságának meghatározó helyszínét, szakmányban tünteti el a cigányság felemelésére adott közpénzeket. Viktor meg sem rezdül. Rogánról naponta bizonyítják be oknyomozó újságírók, hogy törvényes jövedelméből nem futja életvitelére, de Viktor védi egykori táskahordozóját. Miért ez az ökörszerű következetesség? Ezek az emberek nem hoznak szavazatot Viktornak, viszont visznek. Ha kenyér lesz is, a cirkuszt az ellenzék tudja adni a népnek. Ki ne szavazna arra a pártra, amely megígéri, hogy a Barátok közt előtt látható lesz a szipogó Tóni, ahogy a bíróság folyosóján vezetgetik. Vagy börtönrealityt adnak exfideszesek szereplésével. Egyre többen szeretnének látni ilyen műsort.
A stadionépítési láz ugyanez. Viktor negyven évvel ezelőtti világképben ragadt, amikor országszerte a férfinép szombat/vasárnap délután százezrével özönlött a lelátókra meccset nézni. Értem az életérzést, volt részem benne. De a fenébe is, megváltozott a világ, a magyar foci hétvégenként összesen ha tizenötezer nézőt vonz. Egy fél stadiont. Ám Viktor ökör következetességével százmilliárdokat csesz el közpénzből erre az eredményt nem produkáló hülyeségre. A másik kedvenc az akadémiai rendszer, amely annyira keveseket érdekel, hogy külföldről kell hozni gyerekeket a gladiátorképzőbe. A Puskás Akadémia Viktor házi kudarca. Hétvégi kecójából nézegetheti az üres stadiont, mint ökör következetességének tárgyiasult szimbólumát.
Miért ez a folyamatos kudarcokhoz vezető ökörre jellemző következetesség Viktorban? Nincs politikai oka. Azt hiszem, jellembeli okot kell keresnünk. És ebben segítséget nyújt egy Lévai Anikó által elmesélt történet. A 2010-es rendszerváltoztatás előtt Viktor imidzsének waxolása érdekében Anikó asszony a következő sztorit osztotta meg a nyilvánossággal. Viktorral szerelmes fiatal párként bejárták Párizst. Viktor egy "itt a piros, hol a piros?" társaságnál lehorgonyzott, elkezdte nézni őket, majd - Anikó kérlelése ellenére - beszállt a játékba. Ki is fosztották, ahogy kell. Az utolsó frankig. Bánatosan ballagtak Anikóval, aki vigasztalásul elmondta, hogy van még nála egy kis dugi pénz. Viktor eltarhálta, és visszament játszani. Pár perc múlva utolérte Anikót a bankrobbantás sikere nélkül. Ekkorra már tényleg nem maradt egy centimes sem. Igazából ma sem tudom miért éppen ezt a történetet mesélte el Anikó, mert nem vet jó fényt Viktorra. Azt tippelem, hogy a bűnbánó Viktor valami nagyot alkothatott, mert Párizs mégis csak a szerelem városa, és ennek előjátékára emlékezett vissza Anikó. Huszonéves korára az ember - főleg ha jogász - megtanulja, hogy az "itt a piros, hol a piros?" csalás, ott a csalókon kívül senki nem nyerhet, ergo be sem áll játszani. De ha már, akkor az első veszteség után levonja a tanulságot, és odébb áll. Viktor azonban nem. A fiatal Viktor jelleme keveset változott az évek során. Képtelen felismerni egyszerű összefüggéseket, nem hallgat senkire, viszont ökör módjára következetes, aztán bukik. Mindent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.