Szerző: Andrew_s
2016.12.24.
A Karácsony nem mindenkinek hoz felhőtlen időtöltést. Kövér László, a hatalom házmestere számára például az üldözési mánia kívánatosságának ideológiáját hozta. S az afeletti feszülést, hogy milyen rossz is az EU-ban. Neki. Talán. Talán mert kevesebb hasznot zsebelt be az uniós pénzekből, mint a hazai oligarchia, a lokál-Döbrögik nagy része. Így aztán a házelnöknek minden falat keserű, és a tál tele van moslékkal.
Szinte már látom, amint a karácsonyi vacsora alkalmából az európai polgárok milliói négykézlábra ereszkednek, és a szájukat habosan elhagyó „Éljen Orbán!” sóhajt követően beledugják fejüket a moslékos tálba. De ez a kép valahogy nem tűnik túl életszerűnek. Még akkor sem, ha megfestése szinte biztos elismerést jelenthetne. Díszkiállítást Felcsúton, és díszhelyet a diliházban. Mindamellett elfogadom, a fentebb említett okból, hogy Kövérnek telve az ő lelke irigységgel, és ezért a falatok keserűek. Elvégre nincsenek publikus százmilliárdjai és vitatható alapterületű lakásai. Tulajdonképpen az ellenzéknek, vagy legalább valakinek igazán rá kéne nyomulnia Kövér anyagi helyzetére. Ne érezze már a szegény házelnök oly elhagyatottnak magát, hogy őt már az oknyomozók se sokat vegzálják. Különösen így Karácsony táján lehet az elhagyatottság rossz tanácsadó. Egy olyan házelnöknél, aki szeriont minden moslék, amit nem ő, esetleg az ő szeretett vezére, talál ki, és akinek még emlékezhetünk a köteleket emlegető szövegére, inkább legyünk emberségesek. Mert ebben a helyzetben mi más lehetne az említett oknyomozás, mint emberséges cselekedett. A frusztráció, az elhagyatottság-érzés csökkentője szegény Kövér Lászlónál.
Aki nagyon egyedül érezheti magát. Legalább annyira, mint Orbán Viktor a népszavazás éjszakáján. Amikor az érvénytelen népszavazást kellett érvényesként előadnia, és a minősíthetetlen eredményt minősített többségnek hazudnia. Melyre azóta is bőszen hivatkozik mind a pannon géniusz, mind a hívei. Köztük Kövér is. Aki szerint a zemberek nem kérnek abból a moslékból, amit az unióban főznek. Ellentétben azokkal, akik nem ilyen fennkölt barmulásokkal foglalkoznak. Mondjuk, azért, mert a napi túlélés a napi cselekvésük tétje. Egyik napról a másikra tengődve a robogónak hazudott magyar gazdaság füstjében eltévedve. Amiről olykor nem is lehet eldönteni, hogy a robogó kipufogógáza, vagy a lerobbant gyorsnaszád elsüllyedés előtti utolsó füstfoszlánya. Mely toporogva-robogás „mellékhatásaként” egyre szélesedik a leszakadók, az elszegényedettek köre. Azok között, akik még az országban laknak. Állandóan, és nem csak az ünnepekre hazalátogatva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.