CSAK A TÖRVÉNYES ÚT MARAD

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Alex Miller
2016.12.22.

Amerika mindig is az ígéret földje volt, más kérdés, hogy erre a földre legálisan munkavállalóként eljutni az utóbbi években, évtizedekben nem is volt olyan könnyű. Viszont sokan vágynak oda. Ez abból is látszott, hogy Tucano múltkori posztja után elég sok kérdés érkezett, így aztán arra gondoltam, ezek egy részét felteszem egy szakembernek, illetve megpróbálom kicsit közelebbről, személyes történeteken keresztül is körüljárni a bevándorlási folyamatot. Kezdjük egy interjúval, már csak azért is, mert Alex Miller bevándorlási szakértőnek már az életútja is érdekes, hiszen Oroszországból vándorolt be Magyarországra.

Miért éppen Magyarországon, illetve ebben a régióban dolgozik? Hogy került ide? 

Eredetileg orosz származású vagyok. Miért éppen Magyarország? Ezt a kérdést a szüleimnek kell feltenni. A rendszerváltás után úgy döntöttek, hogy Magyarországon van a jövő és üzleti bevándorlást hajtottak végre.

Nem mondhatom, hogy nagyon örültem neki, hiszen kamaszként nehéz volt otthagyni a barátaimat. Ráadásul Magyarországon nem volt valami kellemes a fogadtatás. 

Rá kellett jönnöm, ha Magyarországon szeretnék élni, akkor maximálisan be kell illeszkednem a társadalomba. Megtanultam a nyelvet, elvégeztem az iskolát és diplomát szereztem. 

Annyira belemerültem a kultúrába, hogy 100 százalékban magyarnak éreztem magam. Még az anyanyelvemet is szinte elfelejtettem. Egy külföldi számára, Magyarország csak akkor lesz élhető hely, ha tökéletesen beilleszkedik. 

Sok mindent köszönhetek Magyarországnak. Egy jó hely volt. De csak volt.

Magyarországon fizikailag nem vagyunk jelen. De ettől függetlenül, legismertebb és a legjobb bevándorlási ügyvédi iroda lettünk az elmúlt 4 évben éppen Magyarországon. A XXI. század előnye abban rejlik, hogy már online is dolgozunk, akadály és hátránymentesen. 

Milyen határátkelős, bevándorlói tapasztalatai vannak? 

A bevándorlás Amerikába, Ausztráliába, Ciprusra vagy akár Egyiptomba vagy Izraelbe mindig is sok-sok nehézséggel jár. De ezek mindegyike semmi egy magyarországi bevándorláshoz képest. 

A határátkelős tapasztalataim két részre bonthatók: mosolygós és morcos. Bárhol a világon mosollyal kezdődik a beszélgetés a tiszttel, akivel belépésnél találkozunk. Vagyis olyan „De jó hogy hozzánk érkeztél” vagy „Örülök, hogy megismered az országunkat”. 

Morcosan csak Magyarországon fogadnak. Nem szólnak semmit, még rád sem néznek. De az arcukra van írva: „Minek jöttél ide?” vagy „A hatalom a fejembe szállt, nem fogok mosolyogni rád és üdvözölni téged”. 

Háromszor költözött új országba, és szerzett kellemetlen tapasztalatokat. Mi volt a legkellemetlenebb élménye? 

Ne értsetek félre, szeretem Magyarországot. De erre a kérdésre is csak egy magyar történet jut eszembe. Világszerte a különböző intézmények azért vannak, hogy megkönnyítsek az ügyintézést. Magyarországon ez is fordítva működik. 

A kilencvenes évek vége volt, a helyszín Szekszárd, a bevándorlási hivatal. Elérkezett a nagy nap, amikor át kellett venni a dokumentumokat, és a mi családunk ünnepként állt hozzá. Sorra kerültünk. 

Egy 24-25 éves ügyintéző fogadott minket. Első mondatom: „Üdvözlöm Áron, hogy van?”. Fel sem emelte a szemét és nem is válaszolt rá. Hibátlan, akcentusmentes magyarsággal újra üdvözöltem. A családban abban az időben csak én beszéltem jól magyarul. Éppen ezért próbáltam elsőként én kapcsolatba lépni vele. 

Áron felemelte a fejét és így szólt a szüleimhez: „Én nem azért tanultam X éven keresztül, hogy egy kamasz bevándorlóval beszélgessek.”... Ennél kellemetlenebb élményem sosem volt bevándorlások során...

ITT OLVASHATÓ