Szerző: Veress Jenő / csú
2016.12.15.
Nagy felismerésre ébredt az államvezetés. Az áttörés szerint a baromfinak van mája, zúzája, aprólékja. Amit persze a húsrezsi csökkentésének nagylöttyös indulata idején a NER vezetői még nem tudhattak. A mamahoteles fidelitásosabbak nem, mert ők ma is azt hiszik, hogy a tyúk a fazékban él leves formájában és csak arra vár, hogy onnan kimerjék. A kaviárt keményen dolgozó kisemberek gömbölyítik olyan kis apróra. (A homár pedig a politikai korrektséggel való leszámolás terméke.) A NAV-os Tállai, és a komondorosabb fajta öregebbje meg nem is foglalkozik a nők konyhai princípiumával, amíg van hús a tányéron, kolbász, meg sonka a kamarában. Étkészletük tizenkét kanálból áll, rühellik kultúrát, és minden egyéb agymunkát.
Olvasom az egykori Napi Gazdaságban, hogy a baromfihús mellett a különböző belsőségek és vágási melléktermékek is alacsonyabb áfakulcs alá kerülnek januártól.
Ha ugyanis az úgynevezett aprólék maradt volna a magasabb áfakörben, akkor megszűnt volna a bontott csirke mint olyan is, amiről a korabeli reklám szerint „nem megmondtam?”. „A kizsigerelt baromfitestben kis csomagban megtalálható a szív, a máj, a zúza és a nyak is. A háziasszonyok előszeretettel választották korábban ezt a terméket, hiszen itt egyben volt a leveshez használt aprólék és a főételként szolgáló baromfitest is.” És ne feledkezzünk itt meg a legfontosabb népélelmezési cikkről, a csirkefarhátról!
Azt pedig nem lehet elvárni, hogy a mama vegyen egy ötszázalékos pipit, a levesbe való meg huszonhetes - mi lenne a pénztárnál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.