24.HU
Szerző: Tóth Richi
2016.12.08.
Sokszor halljuk, sőt, nagyjából csak azt halljuk, hogy a magyar gazdaság jobban teljesít. A Fidesz politikusai rendszerint azt mondják, a csőd széléről rángatták vissza az országot 2010-ben, azóta pedig pörög a magyar gazdaság, de úgy, ahogy már nagyon régen nem. A kérdés csak az, hogy igazak-e a kormány hangzatos dicshimnuszai, vagy még sincs kolbászból a felcsúti Pancho Aréna gyeptéglája?
Erre kereste a választ a Republikon Intézet konferenciája, mert a magyar gazdaság is olyan, mint a labdarúgás, mindenki ért hozzá, de azért az az igazi, ha Dárdai Pál ül a kispadon és nem Pintér Attila, foglalta össze egy ismert pénzügyi elemző a rendezvény elején, hogy miért is vagyunk itt.
A nyitóelőadást Surányi György volt jegybankelnök (MNB-elnök 1990–1991 és 1995–2001 között) tartotta, aki már korábban is bírálta a kormány és az MNB gazdaságpolitikáját:
szerinte a jegybank céljainak és eszközeinek megválasztása nem szolgálták az ország érdekeit, a központi bank botrányai már a józan ész határait is messze szétfeszítik,
a devizahiteleseket pedig korábban óva intette, csapdába sétálnak.
Azzal kezdte, hogy ő azok közé tartozik, aki az elmúlt tíz évben nem temette a magyar gazdaságot, most sem teszi, nem igaz, hogy a szakadék szélén állunk, ahogy téves az a kormányzati kommunikáció is, hogy a Fidesz a 2010-es kormányváltáskor csődközeli állapotokat kapott volna örökül, akkor befektetésre ajánlott ország voltunk.
A leminősítések később következtek be, bóvli 2011-2012-ben lett az ország, már a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája miatt. (Ebből a gödörből csak nemrég sikerült kikeveredni, amikor mindhárom hitelminősítő felminősítette az országot.)
Kedvező hátszélben
Surányi szerint a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme 2,5 százalék, de ez annak a függvénye, hogy milyen mértékben tudjuk lehívni az uniós forrásokat.
Mert Surányi előadása után egyértelművé vált, hogy jószerével az Európai Unió és annak támogatása tartja lélegeztetőgépen Magyarországot.
A magyar gazdaság átlagos növekedési üteme 2008 előtt is lassú volt, de 2010 után az EU-s transzferek figyelembevételével is lényegesen lassabb lett, és továbbra is elmarad a régiós átlagtól.
Surányi úgy látja, a belföldi fogyasztás és az export húzzák ugyan a gazdaságot, de kritikus a beruházások alakulása, az ipari termelés lassul, ha pedig a közfoglalkoztatottaktól megszabadított adatot nézzük, akkor a munkanélküliség 9-10 százalékos ma.
Súlyos hiányossága a mostani kurzusnak, hogy a gazdaságpolitika nem tudta visszaszerezni a beruházásokhoz szükséges hitelességet, a versenyszféra beruházásai a 2002-es szinten vannak, a külföldi közvetlen működőtőke-befektetés szinte nulla, gyakorlatilag leállt a tőkebeáramlás, a nettó adatok tőkekiáramlást mutatnak.
Önmagában a 2,5 százalékos növekedés Surányi szerint nem rossz, de “példátlanul kedvező hátszélben van a gazdaság” a lehívható uniós támogatások miatt, ha ehhez viszonyítjuk a 2,5 százalékot, akkor gyenge a növekedés. Ha ez nem lenne, elenyésző lenne a növekedés.
Vége az aranykornak:
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.