Szerző: Média Vadász
2016.12.13.
Gondolatok az Erasmus elnevezésű nemzetközi cserediák programról, amely a tanulás leple alatt multikulturalizmusra neveli a fiatalokat. A rövid felvetések nem azok ellen szólnak, akik már részt vettek ilyenben, hanem az ellen a mögöttes ideológia ellen, ami a programot életre hívta.
Jelszava: Határtalan élmények! Légy mobilis! Logója: A szivárvány minden színében pompázó puzzle, melyek szorosan összekapcsolódnak. A színek ne tévesszenek meg senkit! Nem a diákok vagy a szervezet sokszínűségére utal, sokkal inkább a bőrszínre vagy a buzeranciára, melynek köztudott, hogy a szivárvány a jelképe, és hogy a fajkeverés propagálása mellett kiemelt hadoszlopa a multikulturalista hadviselésnek. Ez a liberális tömegszenzáció évek alatt utat tört magának az európai egyetemeken. Keveredj össze, akivel csak tudsz, úgysem lesz következménye!
*
Aki a nyelvtanulás miatt választja, az hazudik! Ez ma egyszerűen divat lett, és ilyen buliból egyetlen csordalelkű ember sem szeretne kimaradni. Valakit egyenesen a szülei buzdítanak, hogy vegyen részt ezen a hasznosnak jó indulattal sem nevezhető kis kiruccanáson. Ezek az emberek valójában egy sötét, ködös lélekvesztőben bolyonganak, ahol a gyökerek elvesztése miatt teljesen kiszolgáltatottjává válnak az őket érő sötét ideológiáknak és a különböző kaotikus erőknek.
Az Erasmusok között (merthogy önmagukat így nevezik) tök ciki az, aki ezer kilométernél rövidebb távon utazik el országunktól. Az Erasmusosok között gyakori az, aki hazatérve fintorog, kesereg, szitkozódik és legszívesebben leköpné Magyarországot, hiszen szerinte külföldön szinte bárhol az ember csak jobban érezheti magát, mint ebben a szürke koszfészekben.
Számára nyolc-tíz különböző nemzetiségű félrészeg, nagypofájú fiatal egy ebédlőasztalnál szebb látványt nyújt, mint egy-két értelmes baráti arc.
*
Elég szomorú, hogy aki élete nagy részében nem lelt itthon igaz barátságra saját honfitársai között, az szinte már a kiutazása első pár napjában életre szóló barátságot köt egy gyakorlatilag idegen külföldivel, amit büszkén újságol. Szerintem elhamarkodottan döntenek azok a diákok, akik rövid ismeretségük alatt már testvéreknek hívják egymást. A testvériség nem itt mutatkozik meg! Gondoljunk bele egy pillanatra, mi lesz azzal a húsz év körüli személlyel, aki éli itthon a szürke, semmitmondó kis diákéletét. Életét a tanulásnak szenteli, és egyszer csak Európa valamelyik metropoliszában, nyolcadmagával összezárva találja magát, ahol kiderül, hogy ő még soha nem rúgott be életében. Egy ilyen sötét lélekvesztőben aztán a túlnyomó többség – akik igen tapasztaltak az alkoholfogyasztás terén – addig nem hagyják békén, amíg le nem csavar négy-öt vodkát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.