AZ ELITGIMNÁZIUMOKBAN FOG KITÖRNI A LÁZADÁS

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2016.12.17.

Nem lehet gyerekközpontú iskolát csinálni központosított rendszerben, autonómia és a szülők bevonása nélkül – mondta a 168 Órának Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium vezetője. Úgy véli: amíg a politikai ideológia uralja a rendszer egészét, addig a sokkoló PISA-jelentés sem eredményezhet érdemi változást.

– Meglepték az eredmények?

– Maga a romlás nem, a mértéke igen. Én kissé másképp közelítem meg a PISA-felmérésből következő eredményeket, mint az oktatással foglalkozó szakemberek általában: abból indulok ki ugyanis, hogy az iskola valójában rémületes hely, egy, a 19. század végéhez kötődő kényszer, amely azoknak a problémáknak a megoldására jött létre, amelyeket addig a kapitalizmus létrehozott. Vagyis az oktatást nem lehet jól csinálni, legfeljebb kevésbé rosszul. S ha ebből indulok ki, akkor az iskoláknak alapvetően csak néhány dolguk lenne. Ezek egyike a ta­­nulási motiváció megteremtése és megőrzése, vagyis annak az állapotnak az előidézése, hogy a gyerek akarjon tanulni, akarja befogadni a világot. Az iskola másik feladata a tanulási képességek fejlesztése. Ebben már nemcsak az írás, olvasás és számolás van benne, hanem a kép, a film érzékelése, a kommunikáció, a hálózatban gondolkodás és sorolhatnám tovább. Feladata továbbá az intézménynek a szociális képességek fejlesztése, az együttműködés és a verseny szabályainak elsajátítása, a társadalomhoz való viszony kialakítása, a beilleszkedés. Úgy látom, hogy a mai magyar iskola – és nem csak a magyar – ezeket a funkciókat nem képes ellátni. A PISA-ban épp az az érdekes, hogy azokban az államokban teljesítenek jól a gyerekek, ahol ezek a funk­­ciók valami oknál fogva működnek.

– Van-e magyarázat arra, hogy miért pont azokban az államokban működnek ezek a funkciók, amelyek a tesztek élén állnak?

– Nagyon látványos a protestáns államok jó szereplése, hiszen ezek autonómiában gondolkodnak. Észtországnak például kiugró a teljesítménye, ami látványosan összefügg azzal, hogy ott az egész társadalom elkezdett áttérni a digitális rendszerre. Vagyis a társadalom közvetlen elvárása jelent meg az iskolarendszerben. A PISA-ban jól teljesítenek ugyanakkor az eredetileg autoriter államok, amelyekben erős a modernizációs hatás: Szingapúrban, Malajziában, Koreában komoly tradíciója van annak, hogy társadalmi sikert és mobilizációt csak a tanuláson keresztül lehet elérni. Vagyis a társadalom minden csoportjában alapvető motiváció van arra, hogy ebbe a hivatalnoki állami rendbe beilleszkedjen.

– Akkor végül is azt állítja, hogy a PISA ad ugyan visszajelzést a magyar oktatás állapotáról, de azért érdemes kritikusan bánni vele?

– Igen. A PISA a 21. századi hivatalnoki rend elvárásaiban gondolkodik, tehát abban, hogy miként lehet számszerűsíteni dolgokat, de önmagában attól nem vagyok elájulva, hogy számokkal ki lehet fejezni a gyerekek olvasási vagy természettudományos képességét, mert az ember növekedésében ennél sokkal többről van szó.

– Csakhogy a PISA olyan képességeket mér, amelyek a munkaerőpiacon való sikerességhez kellenek.

– Igen, de szeretném hangsúlyozni, hogy az iskolának nem lehetne az a célja, hogy a munkaerőpiacra felkészítsen.

– Nincs átfedés az ön által megjelölt célok és a munkaerő-piaci alkalmasság közt?

– De van, és épp az az érdekes, hogy a mai világ valóban azokat a képességeket várja el, amelyekről beszéltem, de az iskola mégsem ezekről szól. Itt van például a Fidesz programja. Annak, amit 2010-ben csinált, semmilyen szerves előzménye nincs az előző húsz évben, tehát úgy tett, mintha addig mi sem történt volna...

ITT OLVASHATÓ