2016. december 21., szerda

AMIKOR MÁR BRÓDY JÁNOSTÓL IS RETTEGNEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2016.12.21.


Messziről kell indítania annak az alkalmi vagy főállású médiamunkásnak, aki úgy próbál izzadva szerelmet vallani és örök hűséget esküdni kenyéradó gazdájának, azaz a zsírosra hízott Orbán-rezsimnek, hogy közben nem szégyell önként és dalolva akár nem politikus közéleti szereplőket, elismert művészeket is megrugdosni a siker reményében.

Akik őbarnanyelvségével szemben nem hajlandóak tolni a mostmár saját múltját is nyíltan letagadó, a történelmet – ha már eltörölni teljes egészében nem is tudja -, legalábbis átírni igyekvő hatalom rozsdás biciklijét. És – micsoda szentségtörés, mondja meggyőződéssel szarosnyelvű bácsi – ennek időről időre hangot is adnak.

Itt van például az SZDSZ-maradvány Bródy János, a rothadó liberalizmus sziklája, akivel a Magyar Narancs nyomtatott kiadásában jelent meg egy karácsony előtti interjú. Mivel a Magyar Idők nevű hivatalos kormányzati propagandalap számomra ismeretlen szerzője – nagyon helyesen – olvassa a köcsögliberális Magyar Narancsot, megihlették őt Bródy szavai. Bár tiltja a vallásom, ideteszem a cikket, hátha valakinek van gusztusa hozzá.

Csontos János elvtársat (nem mintha fontos lenne a neve, de a tényszerűség kedvéért írjuk ide) a padlóra került balliberális ellenzék 2018-as választásra készülő szánalmas vergődése és erkölcstelen, Jobbik mögé felsorakozása ihlette meg (ő így tudja, és ha ő így tudja, akkor így is van) annyira, hogy megfogalmazza a cáfolhatatlan szentenciát: az SZDSZ nem vész el csak átalakul.

Csontos elvtársat, a propagandát gyártó teljes gépezethez hasonlóan nem zavarják össze az aktuálpolitikai-társadalmi történések, az, hogy 2016-ot írunk és már azt sem sokáig, hogy hetedik éve a múltját szembeköpő fiatal demokraták bakancsai taposnak a nyakakon, a Habony-művekben fogant munkaköri leírásának megfelelően hozza az elmúltnyolcévező papírformát: Bródy János egykor felbukkant az SZDSZ választási reklámfilmjében is, fújjjj.

És mivel az SZDSZ és a liberális az idők során a kurvaanyázás szinonímájává és a nemzeti oldal gurgulázó undorának, egyben létjogosultságának-magasabbrendűségének kifejeződésévé vált, Csontos úr feljogosítva érzi magát arra, hogy öblösen fintorogjon Bródy szavai fölött. 

Ide is teszem az elvetemült művész gondolatait, amelyeket Csontos nem hagyhatott röffenés nélkül:

A társadalom annyira megosztott, hogy ha egy művész nyilvánosan leteszi a voksát bizonyos szellemiség mellett, akkor lehet, hogy a közönségének egy részét elidegeníti magától. Én vállalom ezt a kockázatot. Érzékelem, hogy nagyon sokan elbódultak az ősi félelmekre és gyűlölködésre építő propagandától, és nem tekintik értéknek a felvilágosodás szabadelvű európai hagyományait. (…) A zenészek közül sokan gondolkoznak úgy, mint én, de nem vállalják érte a rizikót. Így aztán egyre elfogadottabbá válik az az érvelés, hogy a művésznek az a dolga, hogy szórakoztasson, és ne avatkozzon bele a politikába. Én ezzel nem értek egyet. (…) Nem vagyok pártpolitikus, de azt gondolom, minden embernek joga van a politikai véleménynyilvánításhoz. A demokratikus társadalmakban a népé a hatalom és a választás joga. Kár, hogy sokan nem élnek vele, és még nagyobb kár, hogy nem jutnak hozzá azokhoz az információkhoz, melyek alapján felelősségteljesen dönthetnének. A sajtó szabadsága elég korlátozottan érvényesül. Ezért játszhatnak a hatalom birtokosai szórakoztató színházat a nagyközönség számára, miközben eltitkolják a kellemetlen tényeket. Látszólag demokratikus keretek között élünk, de a valódi döntések nem a demokrácia szabályai szerint születnek.”...

17 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.