- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.12.04.
Elégszer hallottam már, hogy Orbán Viktor – igaz, egy szar, hazudós és harácsoló féreg -, de kurva jó politikus, akihez még csak hasonló sincsen Mária (köz)munka alapú országában, de hetedhét országon és az óperenciás tengeren túl sincs, sőt még ott sincs, ahol a kurta farkú malac túr, de sehol, még csak vele mérhetőt se találni.
Ahogy ő elemésztette a politikai ellenfeleit és az évtizedes barátait – lehettek is azok kisgazdák, a Torgyán fajtájából, vagy Demokratafórumos naivák, akárha kereszténydemokrata képmutatók, vagy zseniális Simicskák – mind-mind legyilkolta, elemésztette vagy megszelídítette, hogy a legvéresebb szájú is a lábához heveredve nyaldossa a cipőjét, mert Viktor rá lép a farkára, ha úgy látja, nem elég szorgosan és elégedetten csóválja.
Mára nemzeti sporttá nőtte ki magát a szörnyülködés és ájuldozás az Orbán fene nagy tehetsége fölött, amiért az ráadásul a semmiből jött, mert sem tehetséges, sem tehetős, de még csak bármiért megsüvegelhető felmenői sem voltak, akik – legalább – a szocializmust építették volna serényen, vagy bontották volna titokban, mert sem ezek, sem azok nem léteztek. Amolyan nagy kalap faluszéli semmik voltak, pont mint a fiú, akit sajnos nem vert eléggé hatékonyan a faterja ahhoz, hogy valamicske rendes ember cseperedjen belőle, pedig az öreg még rugdosta is, de mind hiába, és így a faternek öregkorára meg kellett élnie a szégyent, hogy a gyerek a leggyűlöltebb magyar kormányfővé és Európa rémévé nőtte ki magát, akit ellenségei pont úgy utálnak, mint a barátai, a szövetségesei és a partnerei, talán ez utóbbiak még jobban is...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.