ADOMÁNYOKAT MINDEN RÁSZORULÓHOZ

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.12.18.

Most nagyon próbáltunk időben rákészülni az idei karácsonyra. Egyrészt, hogy minél több családhoz eljuthassunk, másrészt, hogy mi se merüljünk ki teljesen, és maradjon egy kis energia a saját családi karácsonyunkra is. Erről általában megfeledkeznek az adni akarók, hogy mi is emberek vagyunk, és nekünk is van életünk, családunk. Szerencsére talán egyre kevesebb ingerült levél, telefon jön azoktól, akik az utolsó pillanatra hagyták a jótékonykodást, és remélhetőleg most nem lesz olyan, mint korábban, mikor egyszerűen nem értették meg, miért nem megyünk átvenni az adományt szenteste, vagy egyáltalán, miért nem állunk karácsonykor is 24 órában a rendelkezésére mások segíteni akarásának. És talán egyre kevesebb komolyan vehető reklamáció jön a támogatottaktól is, hogy miért kapott egy vegetával többet a szomszéd, vagy, ami rosszabb, letagadva, hogy már kapott csomagot. Valahogy jobban tudjuk szervezni, évről évre.

És folyamatosan nő a megkeresés is. Nemcsak a környező falvakból, hanem az ország minden részéről. Pár kérést csomaggal teljesítünk, de az ismeretlennek mindig nehéz… nem tudja az ember, mi van a telefon, vagy levél mögött, mekkora a baj, és a szomszédé nem nagyobb-e, csak ő nem tudja jelezni. Próbálom más, helyi szervezetekhez becsatornázni őket, kevés sikerrel. Néha nem is értem, hogy van ez az egész, mikor tudom, hogy azon a településen ott van telephelye egy-egy nagy szervezetnek. Sok segítségkérőnél rákérdezek erre, de a választ többnyire az, igen, már próbálták, de azt mondják, nincs adomány, üres a raktár, vagy azt, hogy ami volt, azt a határon túli magyaroknak adták. És nem kapnak segítséget sem az egyházi szervezetektől, sem a települések erre hivatott intézményeitől.

Ezt nem értem. Legfőképp azért nem, mert mindenhol mozgás van, gyűjtés, no és ott a Mikulásgyár. Néztem most is a honlapjukat, de nem látom rajta, csak a gyűjtést…. Mikor kezdik a kiszállítást? És hova? Nemrég volt itt valaki, aki ott is önkénteskedett, és azt mondta, eszméletlen mennyiség jön össze. Hova lesz? Milyen csatornákon? Kiket érnek el vele? Miért nem szervezik úgy, hogy akik bajban vannak, oda fordulhassanak? Vagy aki ír arra az emailcímre, azzal felveszik a kapcsolatot? Akkor ezt miért nem kommunikálják? Egyáltalán, hogyan és kik kaphatnak azokból az adományokból?

Más azt mondja, középiskolások is dolgoznak ott, önkénteskednek, és az a dolguk, hogy kibontsák a dobozokat, és kiszedjék a tartalmát, külön csoportosítva mindent. Lehet, meg kell győződni a tartalmáról… de akkor miért dobozokban kérik? Miért nem szatyrokban? Akkor látszana, és az önkénteseknek csak össze kellene rakni.

Persze, nem magunk miatt kérdezem ezeket. Mi megoldjuk azokkal, akik nekünk segítenek, minket támogatnak. Csak az bánt, hogy úgy tűnik, nagyon sok helyre nem jut el a segítség, miközben központilag szervezik az adománygyűjtést.

Különben bámulatos az összefogás, támogatás, ami kialakult egy ilyen kis civil szervezet körül, mint az Igazgyöngy. Nagyon boldoggá tesz, hogy az emberek így bíznak bennünk. Igyekszünk mindenkinek visszacsatolni majd, aki támogatott minket.

Ilyenkor jóval több helyre megyünk el, mint akikkel év közben tartjuk a kapcsolatot. Még sokat látott kollégáimat is megüti a látvány, a nyomorúság, a kilátástalanság. Mert, bár örömöt viszünk minden kicsi házba, a nem várt ajándékokkal, élelmiszerrel, és örülünk mi is, de belül mérhetetlen szomorúságot érzünk. Az üres konyha, az egy szobába zsúfolódott család, a rossz kályhák, a láthatóan csak egy éjszakára elegendő tűzifa, a gyenge világítás, a napi túlélés eszközei, minden, amit látunk, ha nem szólnak egy szót sem, akkor is nagyon lehangoló. És nehéz beszélni is…. mit kérdezzünk? Mit kérdezzenek?

Egyre több helyen látni már most a tél végére gyakori képet, hogy az ágyak tégla, vagy vályog lábakon állnak. Hogy miért? Mert amikor nincs más, csak a hideg, akkor az ágy lába, kerete is meleget ad. Aludni meg a matracon is lehet. Vajon más mit tenne, ha nem lenne semmi, amit a tűzre tehetne? Mikor látja a fázó gyerekét? Sokan persze nagyon tudják mondani: úgy kell neki, miért nem tanult, dolgozott, költözött, stb… De ettől nem lesz meleg. Ettől még megfagyhatnak reggelre. A megoldást pedig az ítélkezők sem tudják. Hogy mit csináljanak, hogy MOST ne fagyjanak meg. Csak azt, hogy mit KELLETT volna tenniük. Hogyan KELLENE élniük.

Persze azok, akik könnyen ítélkeznek, messze vannak ezektől a családoktól. Nem is akarnak közelebb menni. Személyes döntésnek fogják fel a szegénységet, és félrefordulnak. De tudom, ők vannak kevesebben, még, ha sokuk anyagi vagy hatalmi pozíciója most erősebb is. A többség nem hibáztató és félreforduló, hanem segítő szellemiségű. Miattuk bízom abban, hogy változik majd a helyzet. Mert változnia kell. A szegénység ilyen mértéke a társadalomban nem elfogadható. Sem karácsonykor, sem máskor. Nem tehetjük meg, hogy lemondunk ezekről a gyerekekről.

Köszönöm mindenkinek, hogy segít nekünk.

ITT OLVASHATÓ