A TEHETSÉG DEVIÁNS - DR. VEKERDY TAMÁS A TEHETSÉGRŐL

MINDSET.CO.HU
Szerző: Vekerdy Tamás
2016.12.08.

Egyre gyakrabban indítanak az iskolák tehetséggondozó programokat, keresik a tehetséges gyerekeket, de vajon mit jelent tehetségesnek lenni? Hogyan illeszkednek a tehetségek a magyar iskolarendszerbe? Miben nyilvánul meg a tehetséggondozás valójában és mit kellene, hogy jelentsen? Milyen pontokon lenne érdemes fejleszteni az oktatási rendszert? Ezekre a kérdésekre kaphattunk választ az IQ terápia évadnyitó előadásán Dr. Vekerdy Tamástól. Tudósításunk.

„A tehetség deviáns, ezt a leghatározottabban állíthatom” – kezdi éles felütéssel előadását Vekerdy. Állítását rögtön meg is magyarázza: a tehetséges gyerek gondolkodása eltér a megszokottól, divergens. Ám mit jelent mindez? Egy probléma felvetése esetén azonnal elindul a „brain storming”. Gondolataink több irányba cikáznak. Ez látszólagos hadoválásban nyilvánul meg, pedig kizárólag arról van szó, hogy több úton folyik a megoldás keresése, ebből születnek végül az új dolgok. Ám a jelenlegi oktatási rendszer gondolkodás egy másik típusát támogatja: a konvergens gondolkodást, azaz egyetlen lehetséges úton, az egyetlen lehetséges válasz visszaküldését.

Az új dolgok azonban a divergens gondolkodásnak köszönhetően születnek.

A történelem áttekintése során rengeteg példával találkozhatunk. Kezdjük a Bessemer-féle kemencével. Henry Bessemer ébredt rá, hogy ha igazán finom acélt szeretnénk kapni, akkor a keringő acélra levegőt kell fújni, hogy még jobban felhevüljön. Mivel az első próbálkozásnak köszönhetően tönkre mentek a berendezések, bolondok házába akarták csukni – meséli Vekerdy Tamás.

„A tehetség nem a jó tanuló.”

Nézzük Petőfi Sándor esetét! A „Deákpályám” című versében arról ír: iskolai tanulmányait közel sem kitűnően teljesítette, sőt bukás közelében állt. Lássuk be, nem erre számítottunk.

Sir Winston Churchillt pedig „butácska gyerekként” emlegették. Őt is többen meg akarták buktatni. Egyetlen tanár látott meg benne valamit és segítette őt. Vekerdy Tamás szerint ezt nevezhetjük valódi tehetséggondozásnak. A tehetséges gyerekek ugyanis nem minden területen kiemelkedőek, sőt azt mondhatjuk, – ahogy azt a fenti példák is mutatják – hogy bizonyos tantárgyakban kifejezetten alulteljesítenek. Ami nem köti le őket, azzal nem foglalkoznak. Tehát az lenne a cél, hogy ezeken a területeken legyenek a tanárok elfogadóak, nyújtsanak segítséget a gyermeknek. Vegyék észre, mi az, amiben diákjuk kiemelkedő. Az északi országokban ez már egy működőképes dolog. Azonban

„a mai magyar iskola nem kedvez a tehetségnek”.

Sőt a „mai magyar iskola nem kedvez a valódi kibontakozásnak” sem. A tanárok azt kérdezik: mit nem tud a gyerek ahelyett, hogy mit tud. A tehetséggondozás azt jelenti hazánkban, hogy az eminens diákok közül választják ki a legjobbakat, és próbálják még inkább továbbfejleszteni őket...

ITT OLVASHATÓ