Szerző: Marta Tycner
2016.12.27.
Úgy tűnik, Lengyelország jelentős áttörés előtt áll. Nem, a kormányt nem távolítják el. Nem, az ellenzéket sem zúzzák össze. De a mostani fejlemények hozzájárulhatnak egy olyan harmadik politikai pólus kialakulásához, amely nem érintett a két fő oldal hisztérikus egymásnak feszülésében. A sürgősen megválaszolandó kérdés, hogy ez a harmadik erő a baloldal, vagy pedig a rendszerellenes szélsőjobb lesz-e.
Két hete, a december 17-18-i hétvégén és az azt követő hétfőn a lengyel és nemzetközi elemzők úgy érezhették, hogy az ország a polgárháború, vagy legalább súlyos utcai harcok és káosz szélére sodródott. Mostanra a hangulat nyugodni látszik. Ez nem csak a karácsonyi ünnepekkel magyarázható, de azzal is, hogy a két oldal valószínűleg észrevette, túl messzire mentek, és most már készen állnak - ha nem is visszavonulásra, de - a konfliktus hőfokának csökkentésére.
Ami történt, az valóban felháborító. A kormánypárt december 16-án egy zárt teremben szavazott a jövő évi költségvetésről és más fontos jogszabályokról, kizárva az ellenzéket és a sajtót. Az eljárás nyilvánvalóan szembement az alkotmánnyal. Vagyis Lengyelország jelenleg egy törvénytelen költségvetéssel rendelkezik, és a helyzet kezelésére legalkalmasabb intézmény, az alkotmánybíróság majdnem egy éve cselekvésképtelen a kormánynak köszönhetően. Igen, a Jog és Igazságosság (PiS) szétszedi a demokratikus intézmények és eljárások legbelsőbb magját is. Igen, fennáll a veszélye annak, hogy ha úgy tartja kedvük, minden törvényt (beleértve a választási törvényt és az alkotmányt is) megváltoztatnak. Igen, tiltakozni kell ez ellen.
A szomorú tények és a sötét politikai kilátások azonban csak a probléma egy részét alkotják. A másik részt a konfliktus dinamikája adja. Ha közelebbről megnézzük, a 16-i törvénytelen szavazás, a maga potenciálisan katasztrofális hatásaival, teljesen indokolatlanul történt. A kormánypárt, mivel rendelkezik a szükséges többséggel, nyílt ülésen is megszavazhatta volna a törvényeket. Egyik tervezet sem volt különösen ellentmondásos, vagy nem ellentmondásosabb, mint az átlagos kezdeményezéseik. A helyzet elvadulásának módja tényleg gyerekes. A parlament szokványos ülésén egy ellenzéki képviselő a média parlamentből való kitiltásának javaslata ellen akart tiltakozni, és feltartott egy papírlapot #freemedia felirattal. Ez egy aprócska incidens volt, de a házelnök úgy döntött, hogy kizárja őt az ülésről. Válaszképp az ellenzéki képviselők elfoglalták a pulpitust és lebénították az ülést. A házelnök eleinte készen állt tárgyalni, de miután konzultált Jarosław Kaczyńskivel – aki maga csak egy egyszerű képviselő -, úgy döntött, hogy átköltözteti az ülést egy másik terembe, ahol később a törvénytelen szavazás lezajlott.
Már a válság kezdete is mutatja, hogy a PiS indítéka nem valamilyen politika profit volt, hanem az az ostoba és makacs vágy, hogy megmutassa, ki a főnök. Az elmúlt egy évtizedben a PiS politikai táborának alapvető tapasztalata a liberálisok egy része általi megaláztatás volt. Manapság, másfél évvel azután, hogy hatalomra kerültek, és vezetnek a felmérésekben is, Kaczyińskit és embereit még mindig az a vágy vezérli, hogy bosszút álljanak, és visszaalázzák az ellenfeleiket. A barikád másik oldalán a liberális tábort hasonló, destruktív érzelmek vezérlik: dühös és kétségbeesett gyűlölet. Persze, a helyzet nem teljesen szimmetrikus, hiszen a fő felelősség a kormánypártot terheli, hiszen a kormányzó tábor cselekedetei sokkal gyorsabban tönkre tehetik az országot, mint az ellenzék tevékenysége, pusztán azért, mert nekik van hozzáférésük a hatalomhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.