Szerző: Frank Furedi
2016.12.18.
2005 júniusában, az EU Alkotmánytervezetének francia és holland választók általi elutasítását követően írtam egy esszét, amelyből világossá vált, hogy a második világháború utáni politikai rend kifulladt, mert nélkülözte azokat az intellektuális és kulturális erőforrásokat, amelyekkel legitimálhatta volna önmagát.
A francia és holland népszavazások óta eltelt évtizedben ez a kifulladás még egyértelműbbé vált. A nyugati választók mostanra elutasították a saját főáramlatú politikai pártjaikat is, ami arra enged következtetni, hogy a legitimitási válság már nem csupán az Unió intézményeire korlátozódik.
A háború utáni politikai rend szétbomlása a legtisztábban az ideológia és pártok területén nyilvánul meg. Az 1980-as évek óta a baloldal és jobboldal közötti különbség fokozatosan erodálódott, olyannyira, hogy ezek a kifejezések mára kevesebbet árulnak el a politikai kölcsönhatások mintázatairól, mint amennyit elfednek. A hagyományos jobboldali, konzervatív pártok (például az olasz Kereszténydemokrata Párt, a brit Konzervatív Párt és az amerikai Republikánus Párt) mára vagy széthullottak, vagy önmaguk árnyékává változtak. A hagyományos baloldali pártoknak vagy leáldozott, mint a francia Kommunista Pártnak, vagy centrista, technokrata alakulatokká változtak, mint a Munkáspárt az Egyesült Királyságban.
A háború utáni politikai rend kifulladása ahhoz vezetett, hogy az ideológiát és a politikai elveket felváltotta a szakértők által vezetett, technokrata kormányzás. A technokrata kormányzás önmagát a politikai elképzelések helyett a szakértelem és a procedúrák segítségével próbálja igazolni. Ám az EU kivételével a technokrata kormányzás nemigen létezik vegytiszta formában. És okkal: egyedül a technokrata kormányzás nem képes motiválni és lelkesíteni az embereket. Ezért van az, hogy a technokrácia saját hitelessége megteremtéséhez önmagán kívülről származó szakpolitikákra és ideálokra támaszkodik. Így a régi jobboldal hagyományaiból a technokrata kormányzás átvette a piacközpontú gazdaságot, hogy igazolja saját gazdasági-társadalmi programját. És a kulturális baloldalból magáévá tette az identitáspolitika mintázatait. A hatás észrevehető: szabadpiaci politikák járnak kéz a kézben kulturális identitáspolitikával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.