Szerző: Neuberger Eszter
2016.12.12.
Alsószentmárton a 70-es évek végén, mint az ország első “cigányfaluja” került a szociológusok és néprajztudósok figyelmének középpontjába, de gazdagon dokumentálták képben és írásban a falubeliek életét, társadalmi-gazdasági környezetét még a 90-es években is. A horvát-magyar határ mentén fekvő településen megtaláltuk egy 1977-ben készült képriport néhány szereplőjét: azt mondják, sosem hagyták, és már sosem fogják elhagyni Alsószentmártont, de gyerekeiknek azért nem ezt kívánják. Közben visszasírják az időt, amikor még volt munka, és nem kellett szívgyógyszerekre vagyont költeni, vagy háromnaponta dialízisre járni. “Akkor és most” riport egy 70-es évek végi alsószentmártoni fotóriport szereplőivel.
Ma már csak néhány sokác család él a községben. A cigányok azt mondják: “elzavartuk őket…” A józanabbja helyesbít: “megvettük a házaikat…” Tulajdonképpen egyre megy, az eredmény a fontos: Alsószentmárton cigányfaluvá vált, kisebbségbe kerültek a sokácok. A kocsmában már cigány kocsmáros fogad. – írja 1977-ben Tamás Ervin újságíró a dél-baranyai Alsószentmártonról készített riportjában, a “Búcsú a cigányteleptől” című, Révész Tamás fotográfussal jegyzett riportkötete egyik fejezetében.
Alsószentmárton 1200 lelkes település a horvát-magyar határ mentén, a siklósi járásban, és ahogy Tamás Ervin is írja a 70-es évek végén vált “cigányfaluvá”, azóta is szinte száz százalékban romák lakják. Mindez úgy alakult, hogy a mezőgazdálkodással felhagyó sokácok (lényegében magyarországi horvátok), a városokba beköltözve maguk mögött hagyták a már akkor a település határában élő beás cigányokat.
Az utolsó sokác, azaz magyarországi horvát nemzetiségi család 1979-ben költözött el a faluból, az alsószentmártoni cigányok egy részének pedig ekkorra sikerült annyira felemelkednie, hogy kedvező OTP-hitelből képesek voltak megvásárolni a sokácok hátrahagyott, faluközpontban álló parasztházait – derül ki már Radó Péter és Tarján G. Gábor 1990-ben megjelent könyvéből, hogy alakult ki a falu máig jellemző arculata:
Alsószentmárton 1200 lelkes település a horvát-magyar határ mentén, a siklósi járásban, és ahogy Tamás Ervin is írja a 70-es évek végén vált “cigányfaluvá”, azóta is szinte száz százalékban romák lakják. Mindez úgy alakult, hogy a mezőgazdálkodással felhagyó sokácok (lényegében magyarországi horvátok), a városokba beköltözve maguk mögött hagyták a már akkor a település határában élő beás cigányokat.
Az utolsó sokác, azaz magyarországi horvát nemzetiségi család 1979-ben költözött el a faluból, az alsószentmártoni cigányok egy részének pedig ekkorra sikerült annyira felemelkednie, hogy kedvező OTP-hitelből képesek voltak megvásárolni a sokácok hátrahagyott, faluközpontban álló parasztházait – derül ki már Radó Péter és Tarján G. Gábor 1990-ben megjelent könyvéből, hogy alakult ki a falu máig jellemző arculata:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.