A MAGYAR ÉRTELMISÉG HÁBORÚJÁRÓL 1. RÉSZ

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2016.12.18.

Orbán Viktor interjút adott az általa fenntartott 888.hu-nak, amelynek főszerkesztője nagyjából egy fejjel kisebb nála, nehéz volt kihagyni. Azok a rezsimhobbitok,akik valamilyen metaforikus értelemben (köszönöm kedves jogi képviselőnk, hogy intő figyelemmel kíséri írásom) órákkal sem fogják túlélni Orbán majdan talán mégis bekövetkező bukását, végtelen örömmel hallgatták az alábbiakat:

1982-ben jöttem az egyetemre, a budaörsi kollégiumban laktunk, és én csak a 40-es busszal mertem közlekedni, az jelentett nekem biztonságot. Aztán persze megértettem, hogy mindent meg lehet tanulni. Ha nagyképűsködnek az évfolyamtársaid, akkor el kell olvasni azt a tíz könyvet, megnézni azt a húsz-harminc filmet, amivel le vagy maradva, majd utoléred őket. Ezek nem igazi problémák, ezek mind megtanulhatóak.

Lojálka megtudhatta a miniszterelnöktől, hogy csak tíz könyvvel van lemaradva fruszrációja tárgyaitól, a Soros-bérenc liberálpökhendékektől, akik a politikai korrektség kalodájába akarták zárni az ő kibontakozó nemzeti-keresztény felhorgadását és akkor már esetleg ha a számlakönyvet is aláírná a miniszterelnök úr, csak két példányban.

Fogalmam sincs, hogy Orbán valóban érezte-e azt, amit a jobberiánus legendák szerint éreznie kellett tizenkilenc éves korában, az ilyen történeteknek a valódiságuk a leglényegtelenebb tulajdonságuk. Jó hinni azt, hogy az értelmiségi háború alapja országunk atyjának a jideaux-lelkületű tarisznyások által való megaláztatása, ős-oknak prímán megfelel. Márpedig az ilyen magnitúdójú lopásapokalipszisnek jó ha van valamilyen ős-oka, ha azt egy hűvös hajnali órán kell majd megmagyarázni...

ITT OLVASHATÓ