Szerző: Farkas Attila Márton
2016.12.12.
Mielőtt bárki teli szájjal kommunistázna a Castro név hallatán, nézzen utána, mi volt Kubában a forradalom előtt, és képzelje abba az állapotba saját hazáját. Kuba az Egyesült Államok legalja söpredékének volt a szabad prédája, a nemzetgazdaság pedig kb. azt jelentette, hogy a koncból valamit a karibi ország saját legalja söpredéke is megkapott. Ha beszélhetünk gyarmati imperialista maffiakapitalizmusról, akkor Battista rendszere ennek tankönyvbe illő, szinte didaktikus példája. Itt az ún. „befektető”, az üzletember, nem átvitt értelemben volt maffiózó. Kuba Lucky Luciano és a hasonszőrűek „gazdasági fejlesztéseinek” védtelen territóriuma volt. Aki nem tud, vagy nem akar erről olvasni, annak ajánlom Coppola Keresztapa c halhatatlan trilógiájának második részét.
Elég csak Magyarországra gondolni
Ezt az állapotot – talán ha nem is ilyen kendőzetlen formában -, de minden fejletlen, gazdaságilag függő, s ezért kiszolgáltatott kis ország ismeri. Elég a rendszerváltás utáni Kelet-Európára gondolni, ezen belül Magyarországra, hogy mit is jelentett nálunk a valami okból liberalizmusnak meg szabad piacnak és hasonlóknak nevezett akármi. Amit persze az azon élősködő komprádorelit maradéka visszasír, mint „demokráciát”. Csak ők nem Miamiban hőzöngenek, mint a kubai emigránsok, hanem a pesti kávéházakban.
Kubában annak idején, az üzlettől elesett gazemberek és pribékjeinek kivételével nem nagyon volt olyan ember, aki ne szimpatizált volna a Battista rezsimjét megdöntő mozgalommal, aminek Castro volt a vezetője. Ahogy minden ilyen helyzetben lévő országban hasonló hangulat uralja a többséget, és nem is feltétlenül csak az éhezők többségét.
Castro harca tehát valóban felszabadító mozgalom volt, ha úgy tetszik: szabadságharc.
De aztán mi lett a szabadságharcból? Ugyanaz, ami mindenhol: önkény, zsarnokság, rothadás, hanyatlás...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.